Az első összecsapásra április 24-én, vasárnap került sor az Olimpickij uszodában. Ha nyerünk félig a döntőben vagyunk. Nagyon fontos volt, hogy hazai pályán nyerjünk, emiatt utaztunk a ciprusi edzőtáborba is és ennek hangulatában telt a felkészülés a napsütötte szigeten. Bár az edzések inkább alapozó jellegűek voltak.
     A mérkőzés jól kezdődött, center akciógólommal már az első támadásból eredményesek voltunk. A második támadásból kontrázni tudtunk, a lefordulást szépen fejeztük be. Kettő nulla. A harmadik gólunk sem váratott sokat magára. A negyedik támadásból ismét kontráztunk. Ha még a harmadik támadás egy a nullás lefordulásunkat is belőjük… Mindegy szép ez így is gondoltam. Kozlov, akit én fogtan a jobb szélen a harmadik gól után egészen elkedvetlenedett, szinte már nem is akart támadni. Pedig mindössze három perc telt el.
    Voltak, akik úgy gondolták a 3-0 nem elég előny a higgadt játékhoz, és védekezés helyett inkább támadni indultak. Csak így nehéz ám zónázni! A második emberelőnyüket már nem hibázták el Jucsikék. Egy percre rá önkéntes center tűnt fel a jobb oldalamon. Sajna a labdát gyorsan elveszíti és 5 méteres hátránnyal indul vissza, 3-2.
    Ezután mintha egy egészen más meccsen találtam volna magam. A nehezen megszerzett emberelőnyöket elszórtuk a második sorból, védekezésnél gyermeteg elváltásokat csináltunk, szoros védekezésben egyesek zónáztak, 8-9 méterről gólokat kaptunk. Az átlövéseket, egy kivételével a 3 negyedben, amivel egyenlíteni tudtunk (4-4), a háló mögül szedték össze a gyerekek.
    Mivel az utolsó negyedet 0-3-ra elvesztettük és egyetlen emberelőnyt sem tudtunk belőni kilencből - ezzel szerintem negatív rekordot döntöttünk - kikaptunk 8-4-re. 
    A mérkőzés utáni beszélgetésekből leszűrve úgy látom, hogy mindenki fáradtnak érezte magát az edzőtáborból hazatérve, nem regenerálódtunk teljesen a három nap alatt. Ez persze nem magyarázat a mérkőzésen elkövetett hibákra, csak ténymegállapítás. Az első találkozó után úgy éreztem, hogy nagyon nehéz lesz kétszer nyerni Volgográdban. A 20 órás vonatozásra gondolva futott át ez a gondolat a fejemen. Igaz visszafelé repülővel jövünk… Én személy szerint elcserélném, ha lehetne, de nem lehet.
     Múlt hét pénteken került sor a visszavágó első mérkőzésére Volgográdban. Az uszoda semmihez sem hasonlítható, én legalább is még nem láttam még csak hasonló uszodát sem sehol, amerre eddigi pályafutásom során jártam. A volgográdi híres Panoráma múzeum, amely a Volga folyó partján helyezkedik el sok látnivalót kínál a turistáknak: tankok, ágyúk, csatajelenetek, fegyverek, ruhák és még sorolhatnám azt a sok érdekességet amit ott láttam. A múzeum  mellett áll egy második világháborús épület, amely állapota miatt nem megközelíthető hiszen nem restauráltak, meghagyták akkori romos állapotában, emlékül annak a 20 orosz katonának, akik két hétig tartották ott a frontot a német hadsereggel szemben. Kis túlzással ehhez az épülethez tudnám hasonlítani az uszoda egyes belső részeit. A víz minőségéről csak annyit: ha kedve támad valakinek este a kedvesével pancsizni egyet ebben az usziban  (vagy mást) semmi akadálya 50-100 rubelért (350-700Ft) már bent is van, esetleg még iszogathat is egy kicsit. Hogy miért enged be a portás? Ezen nem csodálkozol, ha elárulom, hogy havi 1000-2000 rubel fizetést kap. Ebből nagyon nehéz megélni Volgográdban.
      A találkozó eleje most a Volgográdnak kedvezett, 3-0-ra is vezettek ez első negyedben.
Elöl szinte semmi ítéletet nem kaptunk. A Volgográd majdnem végig szoros emberfogást tudott játszani. Az utolsó negyed közepére sikerült kiegyenlítenünk, (5-5) mondhatni lendületbe jött a csapat kontratámadásokból, csak kicsit későn. Ezután csak akkor szólt a síp, ha a Volgográd támadott. Egy emberelőnyt még értékesítettek másfél perccel a vége előtt, így 6-5-re nyertek. Ezzel elszálltak a döntőbe jutási álmok.
Következésképp, nem kell harmadik mérkőzést játszani. Két győzelemmel a Volgográd lett a döntős. Marad a harmadik hely megvédése a Kazannyal szemben.
     Május 7-én lesz az első mérkőzés idegenbe. Majd a második és, ha szükséges a harmadik mérkőzés Moszkvában. A harmadik helyezett az Euroligában, míg a negyedik helyezett a LEN-kupában indulhat. Ezért nagyon nem mindegy hányadik lesz a csapat. Eddigi eredményeink a Kazannyal szemben: három győzelem, két vereség és egy döntetlen.
    
A Sturm simán, szintén két sikerrel jutott a döntőbe, a Kazanyt legyőzve.
A Volgográd – Sturm bajnoki döntő is két nyert meccsig tart majd.

   Ami engem illett, a vezetők nagyon szeretnék, ha maradnék, bár konkrét ajánlatot még nem tett a klub, ha jól tudom senkinek sem. Többször beszélgettünk, kérdezte az elnök, hogy szeretnék -e maradni a következő szezonban.  Úgy tudom Rayennel is beszélt az elnök, vagy a vezetőedző: „Mivel meccsről-meccsre jobban játszik, szeretne vele is beszélni a folytatásról.” Úgy érzem Rayen szívesen maradna ugyanezen feltételek mellett. Aminek én is örülnék. Mindenképpen szeretnének egy balkezest, aki akár lehet egy magyar játékos is, én természetesen ezt szorgalmazom. Viszont még az sem kizárt, hogy hazai legénnyel oldják meg ezt a posztot. Ami anyagilag biztos kellemesebb a számukra, de nem oldja meg a problémát. 

Varga Zsolt