Vincze Balázs nem tűnt el, még csak nem is alakult át, csupán második diplomájának megszerzése után az elmúlt hónapokban Törökországban, Ausztráliában és Szombathelyen szerepelt, ráadásul még egy ügyvédi irodában is aktívan tevékenykedett.

- Ebben az idényben a török Galatasaray csapatát erősítetted. Itthon kevés szó esik a török vízilabdáról. Mit kell tudni a török bajnokságról, a török vízilabdázásról?
- Jóval gyengébb színvonalú a bajnokság, mint a magyar. A törökök amatőr szinten űzik ezt a játékot, gyakorlatilag nincs profi játékosuk. Alulfizetettek, nincs meg a megfelelő perspektíva, nincs tradíciója a játéknak. A Galatasaray azonban kiemelkedett a török mezőnyből. (Tudni kell, hogy az ottani alapokat Gulyás Zoltán 12 éves utánpótlás nevelő munkája adta meg.) A nemzetközi kupában is viszonylag jó eredményt ért el a csapat: a budapesti, októberi Bajnokok Ligája selejtező-mérkőzéseken megvertünk egy holland, egy szlovén és egy görög csapatot is, a Ferencvárostól is csak egy góllal kaptunk ki. Ettől függetlenül nemzetközi szinten nem nagyon jegyzik a törököket. Ez a csapat rajtam kívül két szerb játékossal megerősödve elég jó színvonalú pólót tudott játszani az idén. A bajnoki döntő két meccsén 17-9-re ill. 14-5-re vertük az ellenfelet, tehát pontveszteség nélkül, veretlenül nyertük meg a bajnokságot, a klub 100 éves évfordulóján.
- Ősszel kérdéses volt, hogy egyáltalán folytatod a játékos pályafutásodat. A BVSC-ből Egerbe költöző nyolcfős Gerendás-csapatból vállsérülésekre hivatkozva kimaradtál. Azóta rendbejött a vállad?
- A vállsérülésem rendbejött egy három hónapos pihenő és gyógytornának köszönhetően. Az is sokat számít, hogy komótosabb edzésprogramot állítottam össze. Szeptember óta ügyvédként is dolgozom, Törökországba csak néhány hétvégére, a fontosabb mérkőzésekre utaztam le.
- Mi lett a svájci, ausztrál és szombathelyi ajánlatokkal?
- Az ausztrál bajnokságban a törökkel párhuzamosan játszottam, február és március során kvalifikáltam magam a döntőre, (abban az időszakban Törökországban szünet volt). A 25 nap alatt 12 meccset játszottam le. A múlt heti ausztrál döntőben azonban nem sikerült begyűjteni az aranyérmet; a két győzelemig tartó párharcban 2-1-re, a döntő mérkőzésen éles küzdelemben 10-9-re kaptunk ki.
Az ausztrál vízilabda sem sokkal erősebb a töröknél, csak a sportszeretet nagyobb és az úszástudásuk magasabb szintű, de nemzetközi szinten ők sem tudnak átlépni az 5-10. hely „küszöbén”. Ebben persze a földrajzi tényezők is szerepet játszanak. Egy napot utazni, azért, hogy egy megfelelő ellenféllel meccseljenek vagy kétkapuzzanak, nem éri meg. Meg az átállás sem könnyű. Amikor kint voltam éjjelente 2-3 órát aludtam, ilyen kevés alvással nem könnyű kiemelkedő teljesítményt nyújtani.
Női szinten, mivel kevesebb csapat van, persze jó eredményeket is elérnek az ausztrálok, de a nemzetközi férfi szinthez képest amatőr stílusban játszanak. Ahhoz, hogy akár az ausztrál, akár a török vízilabda felfejlődjön, sokkal több pénzt kellene befektetniük.
Bár így nem esnek abba a csapdába, amibe én, hogy nem könnyű még jogi diplomával sem a civil életbe kilépni.
Svájcba is hívtak, úgy volt, hogy oda is kimegyek a két bajnokságot követően, de végül kiderült, hogy nem tudják biztosítani számomra a megfelelő anyagi feltételeket. Így az a utazás kimaradt. Szombathelyen, a Vasi Aligátoroknál szakmai igazgatóként tevékenykedem. Azért fáradozunk, hogy ebben a régióban is legyen színvonalas vízilabdázás.
- A jövőre nézve milyen terveid vannak?
- Megbeszéléseket folytatok egy első osztályú csapat vezetőedzői állásáról, de erről nem szeretnék többet mondani, egy-két héten belül eldől, hogy sikerül-e megállapodnunk. Törökországban persze tárt karokkal várnak továbbra is: a legértékesebb játékosnak választottak meg. Óriási ünneplést csaptak a törökök a 100. évfordulóra: egy 25-30 ezer fős futball stadionban ünnepeltek minket az egyik foci meccs szünetében. Óriási élmény volt. Szóval játékosként is szívesen folytatnám, nyitott vagyok mindenre.
- Mit szólsz a magyar bajnokságban történtekhez, pl. a bírói sztrájkhoz?
- Már régóta egyértelmű a Honvéd fölénye. Meglepő volt viszont a Vasas és a Szeged jó, valamint negatív értelemben az Eger teljesítménye. Azt eddig is tudtuk, hogy a BVSC-ben sem volt minden „fenékig tejfel”. De láttuk a Kásásék- féle Vasas sztárcsapat esetében is, hogy nem elég egy sztárokból összeállított együttes, türelem kell hozzá, hogy megfelelően összeálljon. Az Eger biztosan jobb lesz. Nagy volt a váltás, leköltözés, ingázás. Ez sem lehetett könnyű.
A Szeged előtt azonban le a kalappal. Nagy szerepe volt ebben Gyöngyösi Andrásnak. Munkamániás… Én is ezt az utat szeretném járni, mint ő, ha edzőként folytatom. Megérdemelten kapták meg a bronzérmet.
A bíró sztrájk… Évről évre sztrájkolhatnának. Ha következetesebbek lennének, nem érné őket ennyi atrocitás az edzők, csapatok, szurkolók részéről. Mindenki tudja, hogy nem ez volt az első eset, hogy belöktek egy bírót a medencébe. Én is játszottam olyan mérkőzésen, aminek a végén a bíró is a vízbe került, de akkor, abból nem volt sztrájk. Természetesen a bírói státusznak velejárója, hogy ellenszenvvel néznek rájuk. Ha ezt nem tudják elfogadni, ha ezt a dolgot nem tudják megoldani, olyan népszerűtlenek lesznek, mint a parkolóőrök és BKV-ellenőrök, és ez nemcsak a vízilabdára vonatkozik.

Mint az elhangzottakból kiderült: Vincze Balázst jogászként nem kimondottan vonzza a bírói pálya. Végül nézzük a 357szeres válogatott játékos eddig elért eredményeit:


olimpiai 5. (1988), olimpiai 6. (1992), olimpiai 4. (1996),
világbajnoki ezüstérmes (1998), vb-bronzérmes (1991),
Európa-bajnok (1997, 1999), Eb-ezüstérmes (1993, 1995),
Világkupa-győztes (1995, 1999), Vk-ezüstérmes (1993), Vk-bronzérmes (1989, 1997),
junior vb-ezüstérmes (1985), junior Eb-bronzérmes (1986),
BEK (BL)-győztes, Szuper Kupa-győztes (2003)(1994, UTE; 2000, Becsej), BEK (BL)-döntős (1995, 1996, UTE; 1999, Becsej), Szuperkupa-győztes (1994, UTE), Szuper Kupa-győztes (2003) LEN-kupa-győztes (1993, UTE),
magyar bajnok (1986, 1991, 1993, 1994, 1995, UTE),
Magyar Kupa-győztes (1991, 1993, UTE),
jugoszláv bajnok (1997, 1998, 1999, 2000, Becsej)
török bajnok (2005)