Interjú Paján Viktorral
2006.01.06. 22:17
Két évvel ezelőtt igazolt a Domino BHSE-hez a Fradiból, ahol 3 évet töltött. Még azon a nyáron - többek között Steinmetz Ádám és Szívós Márton társaként - Szerbia-Montenegrót legyőzve aranyéremmel tért haza a dél-koreai Teguból, az egyetemisták-főiskolások világjátékáról. Új csapatával mindjárt az első évben magyar bajnok és Euroliga-győztes lett. Idén ugyan nem sikerült dupláznia a Dominóval, de beszélgetésünkkor épp a lapzártánk után, augusztus 11-én kezdődő törökországi Izmirben rendezendő universiadéra készült, ahol szintén címvédőként száll medencébe...
Mikor kezdtél pólózni?
13 évesen a KSI-ben. Ez egy nevelőegyesület, nincs felnőtt profi csapata, csak az utánpótlással foglalkoznak. Azzal a céllal működik, hogy az élcsapatoknak és a válogatottnak kitermelje a fiatalokat, az utánpótlást. Középiskolába is a KSI gimnáziumába jártam, így össze volt hangolva a kettő. Amúgy későn kezdtem, a 13 év kicsit késő ehhez a sporthoz, de sikerül behoznom a korosztályomat.
Nem féltek a szüleid hogy a vízilabda miatt kevesebb időd jut a tanulásra?
A szüleim nem, a tanárok viszont mindig óva intettek az élsporttól, hogy a tanulás rovására fog menni. De nekem ez soha egy pillanatig meg sem fordult a fejemben. Olyan nincs, hogy valaki reggeltől estig tanul. Nem mindegy, hogy a tanuláson kívüli két órát hol tölti az ember: edzésen az uszodában vagy játékteremben vagy az utcán bandázik. A tanulás rovására jó esetben nem mehet.
Jó tanuló voltál?
Nem voltam kimagasló, de azt, hogy már van egy diplomám, és most a másodikat csinálom, azt elsősorban inkább a sportnak köszönhetem és nem a tanulásnak.
Elvégezted a TF-en a szakedzőit, most pedig marketingkommunikációt hallgatsz a BGF-en. Úgy tervezed, hogy együtt hasznosítod majd a kettőt?
Együtt. Úgy érzem, hogy ha valami hiányzik a mai magyar vízilabdából, akkor az a jó menedzselés. A szaktudás hibátlan, az eredmények hibátlanok - a marketing részénél látok hiányosságokat, ami elsősorban vezetői kérdés.
Ez utóbbi más sportágakra is igaz, mondjuk a kosárlabdára...
Ma még Magyarországon nem lehet üzleti alapokra helyezni a sportot, mert eladhatatlan. Ez nem foci, rögbi vagy hoki, ami a tengerentúlon is népszerű. Más alternatív megoldásokat kell találni. Én azt vallom, hogy az a sportág népszerű, amit népszerűvé tesznek. Ha belegondolunk, a hokit nehéz követni a tévén keresztül, túl gyors a korong, de mégis úgy eladták, hogy az emberek megszerették, ezért népszerű. Ugyanezt kellene a vízilabdával is. Nagyon jó játék, látványos, férfias sport, csak a szabályokat kell érthetővé tenni, több tévészereplés kell, nagyobb körítés és ehhez hasonlók.
Térjünk vissza a tanuláshoz! Az első diplomádat is a sport mellett szerezted. Nem volt nehéz néha rávenned magad, hogy edzések után leülj a könyvek mellé?
De, nehéz volt. Hála istennek az uszoda olyan közeg, ami predesztinál arra, hogy tanuljon az ember. Szinte szégyenben marad az, akinek csak egy diplomája van, vagy még az sincs. A Honvéd nagyon profi csapat, nagyon profi körülmények között dolgozunk. A szakosztályelnökünk, Bodnár Zsigmond mondta, hogy ez mind szép és jó, de ha egyszer abbahagyjuk, akkor teli leszünk kérdőjelekkel, hogy most hogyan tovább. A klubnál ezért támogatnak minket a tanulásban, biztosítják az ehhez szükséges pluszidőt, például ha edzésidőben kell suliba menni. Ez megkönnyíti a dolgunkat, mert nem kell az edzővel harcolnom, ha vizsgaidőszakom van és csak pont edzés- vagy meccsidőben tudok bemenni. Alkalmazkodnak hozzánk, ezért nagy köszönet és hála jár nekik.
Ez elég ritka, inkább fordítva működik.
Igen, mi nagyon jó irányvonalat képviselünk ilyen szempontból. Akinek nincs diplomája, azt "rugdossák" hátulról, hogy márpedig szerezzél. Hiába vagy kétszeres olimpiai bajnok, hiába vagy nagy sztár, csináld meg. Már két jogi doktor csapattársam is van, dr. Molnár Tamás és dr. Kiss Gergely, de úgy tudom, hogy kivétel nélkül mindenkinek van már legalább egy diplomája, sőt van olyan csapattársam, Bárány Attila, akinek már négy. Amíg pólózom, miért ne tanulnék mellette? Mi mást csinálnék, amivel a maradék időt is kitöltöm?
Amikor úgy érezted, hogy még sincs kedved tanulni, mivel vetted mégis rá magad?
Olyan közegben, olyan neveltetésben nőttem fel, hogy soha nem raktam félre ilyen dolgot. Ez önfegyelem. Nincs olyan, hogy nem. Ha meg van, akkor azt is megoldom valahogy. Mindig úgy állok hozzá, hogy valahogy lesz, valahogy megoldom, és mindig így is történt. Vizsgák előtt sem szoktam reszketni.
Na de aki jól felkészült, annak nem is kell félnie a vizsgától!
Igen, de ennek ellenére vannak, akik reszketnek vizsgák előtt. Szerintem ezt is lazán kell felfogni, mert van egy olyan mondás, hogy aminek ellenállsz, könnyen azzá válsz. Tehát ha félünk valamitől, akkor az a félelem egy idő után megvalósul. Ha lazán, könnyedén állunk hozzá és miután tiszta a lelkiismeretünk, hogy tanultunk, probléma nem lehet, menni is fog. Én a tanárok részéről kifejezett rosszindulatot nagyon ritkán tapasztalok. Nekik is az a céljuk, hogy valaki elvégezze az egyetemet, ha már bekerült oda.
A sport pedig eleve fegyelemre neveli az embert...
Abszolút. Én ezt csak a sportnak köszönhetem. Ismerem magam, ha nem sportoltam volna fiatalon, akkor inkább a másik véglet felé hajlottam volna.
A csapattársaid el tudnak látni jó tanácsokkal, hogy mire figyelj, főleg ha nagyjából azonos szakra jártok?
Pont ez volt Fodor Rajmunddal, aki az IBS-be jár. Rengeteg olyan fogalom volt, aminek nem értettem a definícióját, és nem mertem megkérdezni az iskolában, mert úgy láttam, hogy mindenki érti, amit a tanár mond, én meg ülök ott bután és nem értek semmit. Mindig annak voltam a híve, hogy ne magoljak, mert annak semmi értelme nincs. Szerintem gyakorlatias embereket kell nevelniük az egyetemeknek is, és nekem is arra kell törekednem, hogy amit tanulok, fel tudjam használni az életben. Szóval Rajmitól kérdeztem meg, hogy mit jelent a folyó fizetési mérleg, mi a különbség a mikro- és a makróökonómia között. Olyan alapfogalmakat, amit tudnom kell, és nem visszamondani, hanem érteni.
Pedig ilyenkor sokszor kiderül utólag, hogy a többiek sem értették, csak senki nem merte megkérdezni…
Ezt óriási hibának tartom. Ami kritikát tudok felróni a felsőoktatás felé, hogy tekintélyelvű. Ez az egy rossz tapasztalatom van, hogy nem egyenrangú partnerként kezeltek, akinek át akarják a tényleges tudásukat adni. A tanár lehadarta az ő részét és nem számított, én hogy tanulom meg, csak ugyanazt vissza tudjam hadarni neki. Ennek nem látom értelmét.
Gondolom, a vizsgán is a maximumot hozod ki magadból, csakúgy mint a medencében.
Ez megint a versenyhelyzet. Olyan sok, mint egyes barátomnak nincs, de azért sok csata van már a hátam mögött, amikor igen komoly tétek dőltek el. Ehhez a feszültségi állapothoz hozzá lehet szokni. Furcsa is lenne, ha még 30 évesen is úgy mennék a meccsekre, hogy "jézusom, mi lesz?". Így vagyok a vizsgákkal is, annyi mindent úgymond megéltem, bár még fiatal vagyok, de olyan nagy meglepetések nem érhetnek engem. Meg kell csinálni a melórészét, és akkor gond nem lehet.
Akkor téged bármikor, bármilyen helyzetben be lehet dobni egy Euroliga fináléba, mert nem fog megremegni a kezed.
Igen (mosolyog).
Mi jut eszedbe arról, hogy Peking?
Egy álom.
Megvalósítható?
Az én szemszögemből úgy érzem, hogy igen. Mindennap úgy kelek fel és úgy dolgozom, hogy oda szeretnék kijutni. Az megint más kérdés, hogy a szövetségi kapitány mit gondol rólam és mit tesz azért, hogy én bekerüljek vagy ne kerüljek be. Ebben én nem tudok befolyásolni semmit. Én csak önmagammal foglalkozhatok és azzal, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, hogy ha én lennék a szövetségi kapitány, én beválogassam magamat. De hogy ő mit fog tenni, azt csak ő tudhatja.
Utószó: Sajnos, Viktornak és társainak nem sikerült a címvédés: a fináléban 7-4 arányban alulmaradtak Szerbia-Montenegró csapatával szemben... (a szerk.)
(Megjelent az OFINFÓ 2005. szeptemberi számában)
|