Szlovenia EB 2003

Az EB percről percre

2003.06.06. Elso nap:

Kb. 9 korul megerkeztunk hullafaradtan, de jokedvuen. Elkezdtunk Kranjban boklaszni, hogy egyreszt megismerjuk vmennyire a varost (felterkepezzuk), masreszt szerettuk volna megtalalni az uszodakat. Ketszer sikerult kimenni Kranjbol mire megtalaltunk egy eleg csunya epuletet, ami nyilvanvaloan az uszoda volt, mert megtalaltuk az Eb posztert a homlokzaton. Koros-korul rendezok serege, akik nem neztek jo szemmel, hogy ossze-vissza parkolgatunk. Mivel ez a teny es az, hogy ez az uszoda bizonyosan az uj, igy fogtuk magunkat es elindultunk keresni egy Turista Informacios Irodat. Eleg gyorsan talaltunk es a kapott terkep alapjan kideritettuk, hogy az uj nem az altalunk latott epulet, hanem az a regi es az uj pontosan ott van Mellette. Latva, hogy mennyi az ido (ott lehetnek fiank) es meg van idonk, visszajottunk ide. Feljottunk egy kis dombocskara (turista es helyi latvanyossagnak), leultem a fube es elkezdtem irni a mai nap tortenetet…kozben erkeznek a csapatok sorban kiveve a magyarokat! Kerdes, hogy az ujsag pontosan informalt-e minket es tenyleg megerkeztek-e Kranjba vagy mar a szerpentinen elvereztek.

És megpróbáltatásaink még közel sem értek véget, pedig a tűrőképességünk jócskán megcsappant már 36 óra ébren (pörgés) után! A szlovének igazán nagyon kedvesek, segítőkészek és vendégszeretőek és mégis csak egy valakinek volt köszönhető, hogy a szzlovének olimpiai Sportközpontja nem robbant fel: egy bizonyos Samonak, aki az előbb felsorolt tulajdonságokkal mind rendelkezik és olyan ügyesen fegyverezte le tehetetlen –és egyébként jogos-dühünket, hogy végül nevetve hagytuk el az említett épületegyüttest. Hogy mi történt? A jegypénztártól elküldtek minket a csekélyke angolsággal rendelkező eladók (miután mindenképpen ki akarták fizettetni velünk a jegyeket) az uszoda recepciójára, de elég  hiányos útbaigazítást kaptunk. Találtuk egy recepciót, ahonnan leküldtek minket egy szinttel lejjebb, hogy ott kérdezüsködjünk. Ott a szintén gyenge angollal rendelkező hölgy hosszas szenvedes utan elküldott minket az öltözőknél lévő irodához, hogy majd ott… Ott hatalmas sor állt, mi már teljesen idegesen ácsorogtunk, de a kifelé igyekvő Zoli bácsit azért megleptük egy kedves köszöntéssel! 5-10 perces várakozás es dühöngés után a kétségbeesés és harag percei következtek miután az ottlévő 2 ember egyike sem volt képes megérteni, hogy mit is akarunk mi valójában. Végül csak sikerült vmit megértetni, mert az idősebbik férfi átvezetett a szomszédos irodába, ahol kedélyesen várt a már említett Samo, akivel mailben tartottam a kapcsolatot a Szervező Bizottságnál, így perceken belül megoldotta a problémánkat és megkönnyebültünk, hogy végre vki érti az angolt. 1 ember megmentette a szlovének becsületét!

A délutáni meccsekre szólt a jegyünk, mert minket természetesen azok érdekeltek, ahol a fiúk játszottak, tehát kb. 18.20 körül beültünk az uszodába és meglepődve figyeltük a megnyitó ceremónián felvonuló Steinmetz Ádámot és a szülinapos Kiss Csabát, mert előtte a magyar csapat csapatkapitányát kérték. Ők ketten képviselték a magyarokat és miután az aerobik bemutatató véget ért, kivonultak és kezdődhettek a mai meccsek. Először az olasz-görög meccs, ami az elején elég lagymatagon kezdődött (a görögök simán vezettek) majd az olasz csapat elkezdett játszani és végül fölényesen győztek. Ekkor már szinte teljesen megtelt a nézőtér hiszen kezdődött a szlovén-spanyol meccs. Spanyol szurkolókat nem igazán láttam, hallani meg végképp nem is lehetett volna a hazai közönség buzdítása, fütyülése, hörgése mellett. Már szinte otthon éreztem magam, mintha egy bajnoki Vasas-Domino vagy inkább Fradi-Domino meccs lett volna hangulatában (bírók szidása, ellenfél nem megtapsolása...stb), sőt egyszer csak felhangzott egy rigmus, ami nagyon emlékeztetett a „bírók nélkül senkik vagytok...”-ra. A spanyolok természetesen végig fölényesen vezettek, ami persze a hazai publikumnak nagyon nem tetszett. Azonban amint véget ért a meccs, hirtelen kiürült a lelátó és szinte csak mi 5-en maradtunk a magyaroknak szurkolni, de később érkezett erőítés, amire igazán szükség volt, mert képtelen voltam szurkolni és fényképezni egyszerre. Az oroszok kezdtek jobban, viszont mi mindig egyenlítettónk, aztán pedig szépen megléptünk és az olimpiáról már ismert 13-6-os végeredménnyel boldogan ünnepeltük a csapatot, akik között egy névnapos (Madi) és egy szülinapos (Kiss Csaba) is volt. Mindketten megkapták a szokásos RAVASZ ajándékcsomagot és ezen felül a betervezett palacsintakóstoló helyett (féltünk, hogy megromlik és ettől ők lebetegednek, ha megeszik) túrórudit vittünk Tibinek egy üzenettel megspékelve: A Pöttyös az igazi!!! J

Ezek után (és persze némi informálódás után Ancsáról, Vikiről és a másnapi edzésről) nagy nehézségek árán (alig láttunk már, hiszen már 48 órája voltunk talpon) hazajutottunk és miután felraktam a képeket a gépre, megírtam ezt.....

Jó éjt!

2003.06.07. Második nap:

A mai nap is meglepetéssel kezdődött miután Teddy 4.15-kor, én 5.33-kor ébredtem fel. Ugyanis reggeli közben Martin György jelent meg! Reggeli után elmentünk feltérképezni Bledet. Csodálatos kisváros!!! Ez után elindultunk Ljubljanába, hogy szurkoljunk a lányok első meccsén a hollandok ellen, de fél órás keresgélés után se találtunk csak 1 db EB-s plakátot, így feladtuk. A térképen jelölt 2 uszodát megnéztük, de semmi nyomát sem találtuk az EB-nek, a lányok egyébként is lassan már végeztek, elindultunk hát vissza! A szlovák-román meccs után (szlovákok nyertek 9-7-re, ebből 2 Gergely Misi gólt mi is láttunk) bevonultak a mieink. A mai meccsen Rajmi és Madi maradt ki. Biztosan a holnapi jugók elleni meccsre pihenteti őket Dénes, hacsak nem betegedett meg Rajmi mondjuk, mert ő ette meg az összes túrórudit. Kiderül! Most megyek fotózni... Nah, Rajmi és Madi csak megjelent a csatakiálltásra. Még egy meglepetés ért minket, mert a hollandok vezettek egészen 7-6-ig. Mi nem játszottunk jól, rengeteg kapufát lőttünk, elpuskázott fórok és mintha nem is nagyon zavarta volna a fiúkat a 3 gólos holland vezetés (5-2-nél). Persze ma egyébként nem ártott a pihenés hiszen a holnapi jugók elleni meccs elég dúrvának ígérkezik, de ha végül nem fordítottak volna Papeszék, akkor azért nem lenne magyarázat a mai játékukra. Tisztára edzőmeccs hangulata volt, figurákat, taktikákat próbálgattak, ami vagy bejött vagy nem és többnyire azért az utóbbi. Ezt igazolja valamennyire, hogy Dénes sem idegeskedett igazán. A TV sztárságunknak pedig valószínűleg leáldozott miután Porka elmondása alapján az operatőr bácsi integetett nekem és csókot is dobott azt hivén, hogy őt fényképezem (én éppen a túloldalon lévő játékosainkat igyekeztem labdástul lencsevégre kapni, így belőle semmit sem láttam), de én nem reagáltam semmit, így eltűnt és többet oda se jött minket venni... JJJ Dénes is lehet, hogy jelezte, hogy idegesíti, ha folyamatosan az arcába nyomnak 1 kamerát, mert ma sokkal kevesebbet tették. Nekünk megadatott, hogy 2 napig egy egész kontinens láthassa az arcunkat, hálásak lehetünk a sorsnak! J Az operatőr bácsit mozgató másik bácsitól, azaz a felfedezőnktől békében váltunk el, nem szerződünk a szlovén tévétársaságokhoz, következő managerünknek Kozsót választottuk (akitől egy mondatot már tanultunk: „Szeretünk benneteket!”) kérünk minden kedves érdeklődőt, hogy szerződési ajánlataikat nála tegyék meg. Köszönjük! J A holnapi viszontlátásra!

Kimaradt, hogy este lementünk megkísérelni a laptop és a számítógép összekapcsolását ill. megtudni, hogy lehetséges-e. Míg összeszedtük magunkat, azon tanakodtunk, hogy Martin Buci bácsit kéne megkérdezni, hol találjuk a lányokat. Elindultunk lefelé a lépcsőn, amikor Martin Eszter ment el mellettünk, köszönt és ment tovább a szobájukhoz. Mentünk tovább, amikor Buci bácsi is megjelent a lépcsőfordulóban és miután köszöntünk (a lányok mentek volna tovább), bevillant, hogy itt az alkalom, meg akartuk kérdezni a lányokat...így hát megkérdeztem, hogy nem tudná-e megmondani, hol vannak a lányok meccsei. Mire a válasz segítőkészen: „Ljubljanában!” Erre elkezdtünk nevetni és további információt kértünk. Elmagyarázta az utat, azt is elmesélte, hogy ők is mennyit kavarogtak, hányszor tévedtek el, majd mesélt a lányok hollandok elleni meccséről, mire Eszter aggódva érkezett vissza, hogy megijedt, hová tűnt az apja 2 emelet között! :) Buci bácsi megint poénkodott: „Azt hitted, elrabolt az ukrán maffia?” Szóval meséltek a helyről, a meccsről, Ljubljanáról egy picit, majd abban maradtunk, hogy a legegyszerűbb, ha holnap velük megyünk. A pontos indulási időpontot majd reggelinél egyeztetjük. :)))))

Gyűlnek a seggek a bírók seggszépségverenyére (mivel 1 meccsen 1 bíró minimum 1szer belesétál a képbe...akkor 10 meccsen 4 bíró hányszor sétál bele, ha Dénesen baseball sapka is van és hogy hívják a buszsofőrt?)! Kérem a szavazatokat és a válaszokat a HUFUmedia Bt.-nek küldeni!

(Szilvi, most már elmondhatod, hogy hülyékkel vagy körülvéve!!! :-):-):-))

2003.06.08. Harmadik nap:

Reggeli után sikerült 1,5 óra alatt elintézni a netezni valókat (1800 SIT) és ekkor megérkeztek (megtaláltak minket) Gyuri bácsiék. Megbeszéltük, hogy 1 órakor indulunk Ljubljanába a lányok meccsére. Addig elmentünk a boltba és bevásároltunk hideg innivalót (nincs hűtőnk és mivel iszonyú meleg van, így minden rövid idő alatt forró lesz, a fiúknak szánt csokik is), újabb ellátmányt a fiúknak és visszaérve gyorsan kipingáltuk a vállainkat. Mire végeztónk már mehettünk is le. Gyuri bácsiék azt mondták, hogy 1-1,5 óra alatt ott lezünk kb. 2 eltévedéssel. Ez be is jött bár csak egyszer mentünk el rossz vele és az sem volt nagy kitérő, így 1,5 óra alatt megérkeztünk. Gyuri bácsiék mögött bebocsájtást nyertünk a VIP parkolóba és azon a bejáraton is mentünk be. Közben találkoztunk Tonóval is, aki meglehetősen jókedvű volt. A lányok épp melegítettek, úszták a hosszokat, mi meg beültünk a lelátó közepére. Még folyt görög-német meccs (7-4-re nyertek a görögök). Utána jöttek a lányok kézenfogva, csatakiálltás, bemelegítés és kezdtünk. De még hogy...Az első negyedet 10-0-ra hozták, a másodikat „csak” 3-0-ra, a harmadikat 5-1-re és a negyediket 9-0-ra!!!!! Gyönyörű gálameccs volt, gyönyörű gólokkal és remek csapatjátékkal. Drávucz „Bosszúálló” Rita, Primász „Az Ász” Ági, Valkay Ági, Valkay Bözse, Kisteleki Dóra, Zantleintner Kriszti, Györe Anett, Tiba Zsuzsa, Sipos Edit, Benkő Timi, Pelle Anikó....mindannyian lőttek gólt és a 2 kapus (Tóth Andi kezdett, Sós Ildi a negyedik negyedben váltotta) is fantasztikusan védett. A szurkolótábor kemény magja (rokonok, barátok, férjek) igazán jó szurkolótábornak bizonyultak, feldobták a hangulatot és a hatalmas (kb. 70-80 cm magas) kereplő igencsak hangos volt! Mindent összevetve nagyon jó hangulatú meccs volt. Stieber Merci és Szremkó Krisztina pihent ma és szurkolt a többieknek. Történt még egy említésre méltó dolog, de ez nem vmi vidám dolog: az egyik hangfal ráesett vagy 2 méter magasról egy holland. Pólós emberre. Szerencsére nem lett nagy baja. Eljövet közben gratuláltunk a lányoknak és a saját orrunkat követve 50 perc alatt visszaértünk Bledbe!!! Valamit tudhatunk, ha 40 percet vertünk Gyuri bácsiékra! :) Jelenleg Kranjban ülünk és most kezdődik a spanyol-horvát meccs. A lelátó tömve (szlovén meccs lesz a köetkező és a horvátoktól is sokan jöttek), Porka felvitte a videózó Zoli bácsinak a mai napi csokiadagot, hogy nála olvadozzon tovább és így talán hamarabb eljut a fiúkhoz, kevesebbet olvadozik! Na, megyek figyelni!

Jesusom, hogy milyen érdekesen alakult ez a spanyol- szlovén meccs... még az előttünk ülő, Jesus Rollan is sűrűn pattant fel hol gratulált, hol buzdított, hajtotta a társakat. Telt ház volt, szinte már otthon éreztem magam, egy Fradi-Honvéd meccsen. Hosszabításban a spanyolok nyertek 13-10-re! Ez után jöttünk mi, rengeteg jugoszláv szurkoló érkezett és az egyikük el akarta szakítani a zászlónkat, de nem volt elég erőszakos, én meg nem engedtem. Bevonultak a mieink, mi meg lekeztük a szurkolást és abba sem hagytuk a meccs utolsó másodpercéig. Egész jól keztünk, remek védekezés jellemezte végig a fiúkat, Szecska hihetetlen bravúrral védett a kapuban és a társak is rendesen besegítettek neki. A gond elöl volt. Kapufák, előtt labdák vagy egyszerűen kiállították Papeszt (kipontozódott a 3. negyedben!!!) valamilyen ostoba ürüggyel. A bíráskodás egyébként sem volt valami elfogadható, de a mai vereséget nem akarom csak rájuk fogni hiszen tény, hogy képtelenek voltunk gólt lőni. Ez van, majd legközelebb! Ezzel körbeverés van, mert mi megvertük az oroszokat, az oroszok a jugókat, a jugók meg minket, de a gólkülönbség nekünk kedvez. Meccs után megvártuk a fiúkat, Papesz megkapta a meglepetéssel ellátott (gyárilag) cukrot, megkérdeztem, hogy nem gond-e, ha holnap nem szurkolunk hangosan, mire rávágta vigyorogva, hogy nem. Majd hozzátette, hogy csak a végén legyünk ott és legyünk hangosak, amit mi meg is ígértünk. Jöttek a fiúk, volt aki köszönt és volt, aki nem. Dénes csak suttogni tudott, Fácán morci volt, Tibit megkérdeztem, hogy odaadná-e a sapkáját dedikálva Dórinak a szólinapjára, amire a válasz az volt, hogy igen, de nem tudja, hogy nem-e ezek a sapkák lesznek a VBn is, így még nem tudja. Megegyeztünk, hogy kitalálok vmit, ha nem adhatja oda. Beszéltünk egy kicsit Rajmival, kiderült, hogy Papesz meglepetés cukorkájában egy kulcstartó és egy mobil van, amit helyben el akart árvereztetni, de végül nem tett, mert miután már harmadszorra kérdezte a velünk dumáló Rajmit, hogy „Mikor megyünk már magyarok?”, beültek az autóba és Papesz szólt, hogy oda berakta a dolgokat (nem láttam hová, így), visszakérdeztem, hogy az nekünk jó? Már rácsukták az ajtót, de gyorsan letekerte az ablakot és kiszólt, hogy reméli! :) Elköszöntünk és ők is, mi is mentünk.

2003.06.09. Negyedik nap:Ma korán keltünk, mert tegnap este megbeszéltük Rajmiékkal, hogy kijövünk az edzésükre, ha Dénes és a rendezők engedik (ebben a sorrendben!). Rajmi mondjuk nem tudta, hogy mikor lesz edzésük, de az edzésterv szerint (ami ki van függesztve az öltözőknél) 10-től lett volna edzésük a nyitott medencében. Mi ¾ 10-re ott voltunk a bejáratnál, de a fiúk még 10 után sem voltak sehol és mivel a horvátok viszont itt voltak edzeni (nekik 11-re kellett volna jönniük), így arra a következtetésre jutottunk, hogy biztosan cseréltek, mivel a horvátoknak előbb volt tegnap meccsük, többet is tudtak aludni, úgyhogy maradtunk. A nagy nevetgélések közepette megérkezett fél 11-kor Csurka Gergő és ment be egyenesen a fedett usziba, gondolom a fiúkat kereste, mert 11 tájt kijött a kocsikat nézegetni, magyar rendszámot kereshetett, de a sajátján és a miénken kívül nem talált mást. 11 után pár perccel megjöttek a fiúk, de egyik kiderült, hogy se tudta megmondani, hogy hol lesz az edzés, kinn vagy benn. Később azért miért. Gólya ugyan említette, hogy 1 órát tormáznak most edzés előtt, de végül megkérdeztük Dénest is és engedélyt is kértünk, hogy bememhessünk. Azt mondta, hogy még nem tudja, hol lesznek, mert most nincs helyük, „csak partizánkodnak”,  de az uszodába nem engednek be senkit. Mondtuk, hogy simán be tudtunk jönni a kintibe, senki nem szólt, hogy ne tegyük. Erre azt felelte, hogy akkor üljünk be. Megköszöntük és indultunk el, amikor még  utánunk szólt, hogy csak 1 óra múlva lesznek vízben a fiúk, aztán még eszébe jutott vmi, így azt is mondta, hogy tornáznak addig (mindkettőt tudtuk már Gólyától, de aranyos volt, hogy informált minket, ezt ugyanis ő nem tudhatta), így beültünk a bárba egy 10 percre, most meg itt ülünk a nyitott medencénél, ahol jelenleg még a szlovéneknek és az olaszoknak van edzésük...még vagy 10 percig bár a szlovének nagyobbik része már öltözik előttünk. Teddy rajzolgat a maga egyéni művészi stílusában, Porka napozik és nézelődik, Kriszti és Szilvi megunták a gyomruk korgását és elmentek kaját keresni. Lassan megpörkölődöm a napon, úgyhogy be kéne kennem magam naptejjel, de ennyi pasi között....még kihívásnak vennék az olaszok! :) Azért ültünk be ide, mert szerintük itt lesz a fiúk edzése, hiszen a fedettben már most is civilek vannak a vízben, többnyire gyerekek. Kiderül (mint mindig)!

A tervek szerint a fiúk edzése után elmegyünk beülünk végre vhová ebédelni (eddig még egyszer sem kajáltunk, mert se időnk, se éhségünk nem volt), aztán átmegyeünk Porkával és Teddyvel Ljubljanába a lányoknak szurkolni (ha már itt nem vesznek minket, legalább ott bekerüljünk a Tvbe! :)), utána pedig rohanunk vissza a fiúkéra. Ugyan Papesz felmentett minket, de csodával határos módon egész jó a hanguk az enyhe rekedtességtől eltekintve, így mégis lesz hangos szurkolás, ha nem is olyan, mint tegnap. Tervezni kell előre, de mindig változhatnak a dolgok, borulhat a program. Pl. avval, hogy kiderült a fiúknak benn tart edzést Dénes, megürült a pálya nekik. Megpróbátunk bejutni, de kedvenc szlovénem, Samo sem tudott segíteni (felhívta a nagyfőnököt) mondván, hogy nézni tudjuk, de bemenni nem, mert az a rész már cipő nélküli, tehát marad a bárt és a medencét elválasztó üvegfal, így viszont nem halljuk az edzést... elmennénk, de beszélnem kell Rajmival net ügyben, különben soha nem fogom tudni innen elküldeni a képeket és ezt a „naplót” csak otthonról, akkor meg már...

Na, jöttek, nem is kellett nagyon várni őket. Szépen sorban jöttek ki mindannyian, Gerivel beszéltem is, átadtam az unokatesója üzenetét (azóta a választ is átadtam), Ádi meg ránkköszönt. Miután kimentek, láttam, hogy Rajmiék autója épp elhajt... Papesszel különcködtek és a másik kijáraton távoztak, így nem tudtam vele beszélni.

Fogtuk magunkat és elmentünk enni az eredeti tervek szerint, majd követve azt, átmentünk Ljubljanába, a lányok meccsére. Csak egyszer mentem rossz felé és az is mint kiderült, már a finishben volt! Negyed 4 körül értünk oda, épp kezdődött a német-olasz meccs (11-9 a olaszoknak), a spanyolok már a bejáratnál ücsörögtek, de a lányok még nem voltak ott. Viszont minden egyes alkalommal, amikor a távolban feltűnt néhány piros köpenyes alak, felhangzott a Hajrá Magyarok! Taps kíséretében, amire a lányok integetéssel válaszoltak és mentek melegíteni. Tiba Zsuzsa és Benkő Timi pihent a mai meccs alatt, így tőlük már a félidő szünetében kértünk a Ravasz pólóra aláírást. A meccs viszonylag simán ment, Ildi remek formában védett, elöl és hátul is elég jól ment a lányoknak, de a 10-6-os kiállítási arány azért jelez megint vmit. Végül 8-4 lett a vége nekünk. Amint lefújták a meccset rohantunk, hogy elkapjuk a lányokat és aláirassuk a pólóinkat. Sipos Edit jött először és nagyon kedves volt. Aztán jöttek a többiek...Porka aggódott, hogy hogy fogjuk mi mindegyikőjüket ott tartani és aláiratni mindenkivel a pólót. Ekkor megfogtam a kezét és széthúztam a kordont (magunkat), a lányokat meg megkértem, hogy mindannyian adjanak nekünk autogrammot. Úgyhogy leraktuk a földre a pólókat(kézben nem megy) és ők szép sorban aláírogatták őket. Valkay Erzsi is igazán nagyon aranyos volt, ő is szólt mindenki, hogy írjanak alá! Sós Ildi (el volt foglalva a férjével) és Pelle Anikó (drogtesztre rendelték, így megkérdezte meg tudnánk-e várni, de végül nem jött vissza) kimaradt. Elmondtuk a végére maradó Kisteleki Dórának, hogy a holland meccset ki kellett hagynunk, mert nem találtunk a helyet és erre ő elmesélte, hogy anno ők sem, aztán meg oda akarták vezetni őket vmi fedett uszihoz, de végül csak meglett nekik is. Ekkor jött Faragó Tónó és megkértem, hogy adjon már 1 autogrammot, amit gyorsan helyesbítettem háromra! :) Azt mondta, persze, mindjárt jön, ugye tudunk várni egy kicsit. Hát persze! :) Telefonált, beszélt, megtárgyalt dolgokat Martin Gyurival sörrel a kezében és a lányok már hajtogatták, hogy elfelejtkezett rólunk (én tiltakoztam, hisz szem előtt voltunk), amikor is megjelent mellettünk és elnézést kért a várakozásért, hogy ennyit pofázott!Egyből adtam neki a filctollat, hogy írjon alá (hát persze, hogy nem a kezében lévő pólóra gondolt először) és miután körüludvarolt minket (Milyen jó, hogy mélyen a férfiak szemébe nézek! Ő is mindig ezt mondja a lányoknak: „Nézzetek mélyen a férfiak szemébe...és maradjatok tisztességesek! ... de persze ők mindig tudják, hogy nem gondolom komolyan!” :)), alá is írt mindent. Nagyon jófej ember! Mivel mondták a lányok, hogy jönnek át Kranjba a fiúk meccsére, így megkérdeztük Tonót, hogy foglaljunk-e nekik 20 helyet, merthogy mi biztosan hamarabb visszaérünk. Rávágta, hogy de! :) Úgyhogy szépen megköszöntünk mindent és eljöttünk. Foglaltunk is helyet (előreszóltunk a hátramamradt 2 lánynak, Szilvinek és Krisztinek, hogy foglalják le), nem volt miért aggódni..voltak vagy húszan a lelátón, meglóbáltam a felém úszó Rajminak a teleírt Ravasz pólót, amire ő megállt és vigyorogva nézte, ekkor beszóltam neki, hogy jönnek a lányok, amit nem hallhatott, mint kiderült, mert füldugóval úszott. Kivette és megkérdezte, hogy mi van, én meg megismételtem. Örült neki és úszott tovább. Pavlik doki bácsinak is szólt Porka, aki ennek nagyon megörült és rögtön tovább is adta. Mi meg lettünk dícsérve a tegnapi szurkolásért, majd bevonultak a fiúk. Előtte még felmentünk Kásás Zoli bácsival aláírani a pólót és neki is szóltunk, hogy jönnek a lányok. Épp jöttek le a fiúk, amikor megérkeztek a lányok és hiába dudáltam, hogy észrevegyenek minket (amit meg is tettek), baloldalt felülre ültek és Sipos Edit integetett, hogy üljünk át hozzájuk. Ki képes nemet mondani 1 női válogatott csapatnak? :) Átültünk Porkával és Teddyvel, bár én a csatakiálltásra maradtam még. Sós Ildit megkértük, hogy majd írjon ő is alá, amit aztán meccs után meg is tett. A lányok nagyon kedvesek voltak, szurkoltak, viccelődtek. Jöttek a telefonok, SMSek, hogy benne vannak a Tvben! :)Valkay Ancsa is telefonált, kiderült, hogy szerdán jönnek. A meccs nem volt igazán izgalmas. A fiúknak ment a védekezés és a támadás is, így nem volt meglepetés. Persze voltak hibák, de remélhetőleg ezeket hamar kiküszöbölik. A meccs vége felé Primász Ági megkért, hogy a gépével csináljak már majd 1 csoportképet róluk. Ez meccs után megtörtént bár nem teljesen zökkenőmentesen, mert addig hátráltam, míg majdnem átestem a korlátom, ahogy nekidőltem, Ez hallhatóan nagyon tetszett a lányoknak és miután elkészült a kép, kaptam egyszerre még 6-ot, hogy azokkal is! Megkérdeztem, hogy nincs-e több gép (mehetek-e le fényképezni), mire Valkay Ági mondta, hogy de igen van még, a szállodában. :) Úgyhogy lementem és sorban mindegyikkel csináltam 1 képet, majd a sajátommal is! Mondtuk, hogy nekünk mennünk kell, nagyon éhesek vagyunk, elköszöntünk és arra a kérdésre, hogy ugye ott leszünk majd a következő meccsükön, mi mást lehetett válaszolni, mint hogy természetesen. Megint előkerült, hogy csak a hollandok ellenit hagytuk ki, mert nem találtunk oda...erre Erzsi mondta, hogy pedig az volt a legjobb, a legizgalmasabb. :) Mondtuk, hogy hallottuk hírét és talán jobb is (az idegeinknek), hogy nem voltunk ott. :) Elbúcsúztunk és még a kajálás előtt hátrahúztuk a csíkot, hogy a fiúkkal is aláirathassuk a pólókat. Elég hamar ki is jöttek, legelsőként Rajmi. Odajött hozzánk, mutattuk a pólót, megnézte és vigyorogva kérdezte, hogy mit szólt Faragó Tonó a pólóhoz, a Ravasz alatti felirathoz, mondtuk, hogy nem láthatta, mert a hátára írt. Megkérdeztem a netet, mire eljutottunk odáig, hogy akkor Kása szobájában van csak 1 laptop, fekete, a telefonzsinór van bedugva a laptopba és hogy akkor én most be akarom dugni Kása dugaszába az izét? Mondtam Rajminak, hogy végülis igen, mire kiderült, hogy neki is, Tibinek is itt a laptopja és ők már próbálták, de nem ment. Azt ajánlotta, hogy próbjak bevágódni a recepciósnál, mire kérdeztem, hogy az üzletvezető jó lesz-e, mert vele már szinte tegeződő viszonyban vagyunk. Megbezéltük, hogy megpróbálom elérni, hogy mégiscsak összekapcsolhassam a gépeket vagy marad, hogy itthon rakom fel. Porka megkérdezte a pszihológusuk nevét, mert már nagyon megzavarta a TV sztárság, hogy úgy tűnt nekünk leáldozott, aztán mégsem....:) Rajmi megadta. :) Kérdezte, hogy mere lakunk. Kiderült, hogy már hallott a tavunkról, aminek a partján lakunk és ők meg 10 percre laknak az uszitól a hegyek felé nem vmi festői helyen, ha jól értettem. Jött Papesz, köszöntünk egymásnak majd mikor eszembe jutott, letámadtam, hogy írjon nekem alá. Ekkor elkezdődött az aláiratási őrület. :)))))) Papesz, Ati, Gólya (szóltam neki, hogy ő a következő áldozat, mire megkérdezte, hogy mire, mondtam, hogy aláírást szeretnék és hogy Ancsáék szerdán jönnek. Meglepett arca miatt mondtam, hogy első kézből tudom, mert Erzsit épp most hívta Ancsa.), Fácán, Kiss Csabival (tőle megkérdeztem, hogy ők hogyhogy a levegőben, tenyéren alá tudják írni, míg a lányok csak a földön vagy ott sem, ezen csak nevetett), Ádi (jókedvű volt, ami csak azért furcsa, mert ez láthatatlan szokott lenni...:)), Katonás Gergő (félrevonultan és látszólag jeges hangulatban ácsorgott, de amikor avval mentem oda, hogy légyszi Gergő, írj alá, akkor olyan lelkesen és vigyorogva nyúlt ki a filcért, mint a kisgyerek a cukorért és nagyon jópofa volt, ahogy megkért, hogy forduljak már meg), Geri (mondtam neki, hogy Gabi neve mellett már nincs hely, így marad ez az oldal), Szecska (természetesen aláírja, hogyne), Barna (nem akart észrevenni, amíg udvariasan vártam, hogy Csurka Gergő mellett rám is figyeljen, úgyhogy közbeszóltam...Cs. Gergő hátán írta alá, aki röhögő asztalként le lett szídva), Kása (mintha megörült volna nekünk), Varga Zsolt (szintén a hátamon akarta aláírni), Dénes (nem írtam már alá? Nem, még nem! :)), Benedek Tibi (kissé sietett és ő is avval kezdte, hogy már aláírta, nem? Mondtam, hogy ma még nem jött ki, így nem. Míg Porkánakírt alá, megkérdeztem, hogy ha lopok 1 labdát, azt aláírja Dórinak? A válasz az volt, hogy ha lopok, akkor igen. Mire én kérdeztem, hogyha nem lopom, hanem veszem, akkor nem írja alá? Erre már nem jött válasz tőle :)). Madi ma kimaradt, mert a fiúknál őt vitték drogtesztre. Csabi kérdezte, hogy mi volt a lányoknál, mondtam, hogy 8-4, mire felhúzott szemöldökkel kérdezte, hogy a ???-nak. A magyarok a szlovének ellen, erre beleszólt Szecska, hogy nem a spanyolok? Jó, jó, spanyolok, már keverem! Szecska meg közölte, hogy nem lehet ám őket csak úgy félrevezetni. Aztán ott kukacoskodtak, hogy most ez mennyire volt könnyű, mennyire szorosabb meccs, mert Szecska szerint a 7-6, az szoros...erre közölte Csabi, hogy nincs könnyű meccs, minden út a győzelemhez göröngyös. Otthagytam őket. Rajmiék már eltűntek, mi meg elindultunk enni a kocsihoz, majd vissza a horvát-olasz meccsre, de Kriszti és Szilvi később jött és vmiért nem engedték be őket, így otthagytuk az egyébként mennem fogatmosni és zuhanyozni, aztán reggel 7kor kelés, hogy a mai edzésen ott tudjunk lenni... A remény hal meg utoljára! :))))))

2003.06.10.    Ötödik nap:

A kelés megvolt, a reggeli szintúgy, Rajmiék persze sehol. Nem mintha nagyon zavarna minket, úgyis bejöttünk volna Kranjba csak nem ilyen korán. 9-re mondjuk egyetlen sapat sem érkezett meg, úgyhogy... most érkeztek meg a kinti medencéhez a jugók pedig nekik csak 10-re kellett volna jönniük (fél 10 van). Lehet, hogy a mai edzésnézésből sem lesz végül semmi, csak napozunk 1 jót, mulatozunk és beülünk persze a meccsekre. Elmegyek a telcsimért az autóhoz, ottfelejtettem (már nem először)! Nah, megvan a telcsi, elmentünk a Sparba vásárolgatni (mit kezd egy nő, ha sok ideje van és nincs nála könyv? :)), majdnem vettem 1 remek kis sapkát, de végül mégsem. Pont odaértünk a az orosz-román meccsre (oroszok nyerték), de nem kellett aggódnunk a helyért, mert összesen 8-an voltunk a lelátón és ugye ebből is 5-en a magyaroknak jöttek szurkolni. Az operatőr el is kezdett venni, annak ellenére, hogy mutogattam a vállamon a magyar zászlót. Gianni Lonzi igazán tanúja lehetett annak, hogy talán nem Szlovénia a legjobb hely az EB számára, mert hiszen az elég kellemetlen, hogy 1 meccsen (még ha selejtező is) ilyen kevés néző van. Meccs közben azért elkezdtek szállingózni az emberek, mi sültünk rendesen. Aztán végre jöttek a fiúk is. Kásás Zoli bácsi ment a szokásos helyére videózni és odaköszönt nekünk, aztán ahogy felvonultak a fiúk, először Rajmi köszönt oda (bajnokin soha), majd Papesz (tőle nem volt oly meglepő, de nagyon kedves). A Steinmetz testvérek pihentek ma, Ádi aranyos volt, ahogy köszönt nekünk, mikor elmentek előttünk, Barna is, de ő csak úgy ímmel-ámmal. Dubecz Józsi, a gyúró is integetett és köszönt, de ő eddig is nagyon kedves és beszédes volt velünk, doki bácsi szintén. Dénes nagyon jókedvűnek tűnt és az integetésemre visszaintett. Elég kedélyes hangulatban telt a meccs. Mi tovább pörkölődtünk, a fiúk kérdezgették Dénest a vízből, hogy épp ki menjen be bekkelni (Kása volt a válasz), megbeszélték, hogy ki kivel cserél, hogy melyik fórmegjátszás, védkezés, támadás legyen és ha vki nem jól csinálta, akkor azt is. :) Jó volt hallani, hogy végre kommunikálnak verbálisan is. A védelem remekelt, Szecska szuper volt, Gólyának viszont nem ment ma vmi jól a védés. Az operatőr megint csak többször vett minket, így továbbra is ragyog a csillagunk fenn az égen! :) Amikor jöttek Barnáék, Teddy odaadta a bohócot Barninak, aki meg is köszönte és ment tovább. Ati szeme alatt mintha szépen bedagadt volna az arca, de nem láttam tisztán. Gólyát látva felpattantam (addig az operatőr azt vette, hogy hogyan pakolunk, hogyan veszem a szandálom), őt szólongatva mentem a korláthoz, volt 1 alibi kérdésem, de amikor Gólya rámnézett, kiment a fejemből, úgyhogy maradtam az igazságnál: nincs semmi, végre kikerültem a kamera látószögéből! Ha jól hallottam, azt mondta, hogy „örülnél, ha bedobnám, igaz?” Mondtam, hogy igen! Ekkor érkezett Papesz és én megállítottam őt is: „ Papesz, lopnál nekem1 labdát?” Már nézett is körül, hogy hol van 1, de végül ő is arra jutott, amire én gondoltam és visszafordulva mondta, hogy majd a végén, jó? Mondtam, hogy persze, ráér! :) De lop nekem lasztit, tök jó! :))))) Aztán összeszedtük magunkat, gratuláltunk a visszafelé jövő Zoli bácsinak és mentünk a Press parkolóba az autóhoz, ahol a fiúk is állnak. Kinyitottuk a kocsit, hadd szellőzzön ki, mi meg beálltunk 3-an a szellőző alá, így folyamatos, mesterséges szélben állva lehültünk kissé. Zoli bácsi közeledett és megkérdezte, hogy „meleg van, igaz?” „Itt nem!” mondtam én. Martin Eszternek is szóltam, hogy itt szél van, de végül nem kapott a dolgon. Érkezett 1 Ebs autó, amiből Samo szállt ki, megismert és odajött avval, hogy „Hello ladies!” Megkérdezte, hogy jól érezzük-e magunkat (mondtam, hogy itt igen, ez a legjobb hely), hogy mi van a magyar csapattal, közben Zoli bácsi jött el visszafelé mögötte (mondtam, hogy minden rendben), hogy győzünk-e, amire rávágtam, hogy természetesen. Mondta, hogy ebben ő is biztos és elköszöntünk. Végül jött Rajmi, Porka kiélvezte, hogy a parkoló jóval magasabban van, mint ahol Rajmi állt és így felnézett rá. Megbeszélték, hogy Bledben találtunk a tóban 1 1,5 méteres csukát (nem hitte el) és lefoglaltuk neki, így ha, kihalássza és olvassa, hogy foglalt, vissza ne dobja, mert neki foglaltuk. :) Aztán odaszóltam nekik, hogy itt szél van! Rajmi rögtön fogta az adást és mondta, hogy pillanat és feljön. Fel is jött, ekkor értette meg, hogy milyen szélről beszélek és tényleg jó ott állni. Levette a szemüvegét és megbeszéltük, hogy mint Fodor Rajmund (ill. honlapjának) kiküldött tudosítója, szeretnék interjút csinálni vele, Felajánlotta, hogy írjam meg a kérdéseket, ő meg majd írásban válaszol. Mondtam, hogy remek, a kérdéseket már megírtam, de leírom számára olvashatóan is és odaadom. :) Nagyon kedves volt... Jött Geri és odaszólt, hogy fázunk-e, mire mondtam, hogy most már nem. :) Megkérdeztem, mit csinálnak a szabadnapon, mert azt tudom, hogy Ancsáék jönnek. Geri mondta, hogy csak este, Rajmi meg, hogy kirándulnak vagy Bledbe a tóhoz vagy talán a kilátóhoz vhová közel hozzájuk. Kérdezte, hogy nekünk mi a programunk holnapra, mire mondtuk, hogy mi is kirándulunk Bledben, de mi egy toronyhoz mennénk fel, na meg a tóhoz. Geri elment, én meg mondtam Rajminak, hogy Szilvi Pesten van. :) Azt az arcot nem lehet leírni, én meg próbáltam éreztetni és mondani neki, hogy én is bánom annyira, mint ő. :) Ekkor jöttek Tibiék és kérdezték, hogy nyitva van-e már az autó, Rajmi kinyitotta távirányítóval, aztán jött Fácán a kulcsért. Rajmi meg megkérdezte, hogy a lányoknak is van-e szabadnapjuk holnap, mire mondtam,hogy ma is az volt nekik. Ezen nagyon meglepődött, milyen dolog, hogy játszanak 3 25-1-es meccset és kész? Mire én....aztán mondta, hogy végülis igazam van, olyan sportot kell választani, ahol egyből döntőzhet az ember. :) A kis gonosz! Aztán érkeztek a többiek, így elközöntünk Rajmitól. Mondta, hogy ha esetleg holnap nem is (gondolom Bledre gondolt), akkor majd csütörtökön találkozunk. Papesz beült az anyósülésre és amikor mutogattam a labdát (ahogy a bírók kérik ki) neki, jelzte, hogy oké, nem felejti. :)))) Porka elment Krisztiékért, beültünk az autóba gyorsan, hogy még Kásáék előtt elmehessünk és ez sikerült is. :) Hazajöttünk, pihengettünk, neteztünk, megpróbáltam Némónak szobát foglalni, de nem sikerült, ápolgattuk leégett testrészeinket, nem mentünk úszni, mert Porka nem mert bikinit felvenni (combközépnél van egy szép csíkja, és a nyakánál, ami a bikiniben elég érdekes látvány, de ettől még!!!!! Megnéztük a német-szlovén meccset (nyertek a szlovének!!!), de a lényeges olasz-spanyolt már nem adták le! Szeretnénk tudni, ki esett ki! Az elmúlt napok alatt Rollan a szívünkhöz nőtt! :))) Mostunk is és megyünk szunyálni! :)

2003.06.11 Hatodik nap:

Ma is végül fél 8-kor keltünk. Végül, mert először 6.10-kor ébredtünk fel egyszerre mind a 3-an, aztán én 7 előtt pár perccel és végül a telefon vinnyogására félkor. Szép kényelmesen elkészültünk (először ittlétünk alatt) és lementünk reggelizni 8-kor. A narancslének most volt először narancslé íze, de ennek semmi köze a mai szabadnaphoz...remélem! Ráadásul végre elhúzták a napizét, ami tetőként takar minket a Nap elől és vászonból szokot készülni. Ücsörögtünk egy picikét még kinn, aztán mentünk netezni. Dolgunk végeztével elmentünk sétálni, kirándulni a környékre. Megnéztük a Szt. Martin templomot a dombon, a tavat félig körbejártuk, nem találtuk a Rajminak lefoglalt halat, de lehet, hogy már jártak itt és kihalászták. Dél körül eljutottunk a Drogheriába és vettünk Porkának Aloa verás napozás utáni krémet (úgy terveztük, oda megyünk először :)) majd beültünk a bárba, ahonnan remek kilátás nyílik a tavunkra. Porka Banana Splitet, Teddy csak narancslevet, én 3 gombóc fagyit kértem, amit hamarosan meg is ismételtem. Kivételesen jó volt a fagyijuk. Közben megérkezett új kutyánk, beköltözött mellénk. Igen kedves kutyus, barátságos, hosszúszőrű németjuhász és végülis mindent megértett egy kis idő után. Kb. 1 óra után felálltunk, hogy visszamegyünk a szállodába. Természetesen Kutyus is jött velünk bár nem hívtuk és nem mondtuk, hogy merre jöjjön. Ment előttünk és ha mi másfelé mentünk, visszafordult és utánunk jött. Nem tudtuk volna hazahozni Magyarországra, mert hely nincs az autóban, úgyhogy írtam Rajminak SMSt, hogy nem kell-e nekik egy aranyos kutya, mondjuk Ginának, de nem. Ez után kb. 5 perccel Kutya megint rossz útvonalat választott, mi meg elhagytuk. Pedig már terveztük, hogy kap enni...:) Biztos rossz társaságba fog keveredni. Elkezd drogozni és alkoholt inni és erről Rajmiék tehetnek! Porka bekente magát és lefeküdtünk megvárni, míg beszívja a bőre, Teddy elkezdett tanulni...mire felébredtem (egy bácsi bejött és hangos Pardonnal kiment), már mindannyian aludtunk és képtelenek voltunk elmenni Porkával úszni, ahogy azt terveztük. Aztán mégis lementünk, úsztunk elég sokat, kiüldöztem mindenkit avval, hogy a 10*3-as medencében gyakoroltam a víilabdás gyorsúszást. :) Majd megnéztük a fitness termet...az evezőpad fordítva van összerakva, de használható. Már nem tudok 60 kilót kinyomni....

Teljesen lehűltünk Porkával és ettől kezdve nagyon jól éreztük magunkat. Feljött Kriszti és Szilvi, nagyokat hahotáztunk képnézegetés közben, na meg azon, hogy kiderült, nyitható az egyik ablakunk és Kriszti végül ki is nyitotta, majdnem tokostul! :)))) Megbeszéltük a holnapi terveket, majd elbúcsúztunk és lassan elmentünk aludni.

2003.06.12 Hetedik nap:

Többször felébredtünk hajnalban, aztán véglegesen fél 8-kor. Lementünk reggelizni, ahol szembetalálkoztunk az asztalnál ülő, mindenki által ismert és szeretett Csapó Dudi-val. A mellette lévő asztalhoz ültünk le, köszöntünk, ő lecsókolomozott minket. Reggeli után neteztünk gyorsan, hogy kiderüljön, kivel játszanak a lányok és hánykor és a fiúk... Feljöttünk, összeszedtük a cuccunkat és mentünk is le az aulába a már ránk váró lányokhoz. Indultunk Kranjba... Még Bledben érkezett Némótól az SMS, hogy már csak 5 km és Bledben vannak (előző este másról sem ment a vita,mint hogy ők mégsem jönnek...stb.) Elmentünk egymás mellett, ők jöttek aludni, mi meg „edzésre”. Porka a reggelinél talált mégegy horgászós cukrot, amit el is hozott megint Rajminak és miután eltöltöttünk némi időt az usziban tanulással, beszélgetéssel, diplomáciai kapcsolatok építésésvel, az autóhoz menet beraktuk Rajmi ablaktörlője alá a cukrot névjegykártyaként. Elmentünk a Sparba bevásárolni, majd mi hárman elmentünk Ljubljanába. Sós Ildi férje egyből ránkköszönt, mi meg beültünk a szokásos helyünkre a magyarok közé (rokonok, barátok és férjek), aztán, úsztunk Porkával egy nagyot, de végül csak kiküldtek minket, hogy jönnek a lányok melegíteni. Kimásztunk kelletlenül a medencéből és ekkor megláttam egy ismerős alakot. Kérdeztem Porkát, hogy „na, már megint Gábor (Kiszely)?”, mire ő közölte, hogy ő aztán nem Kiszely...”akkor Pelle Balázs!” Erre Porka már tényleg hülyének nézett, de azért megnézte alaposabban a már távolodó alakot és azt mondta, hogy „talált, süllyedt! Ő tényleg Balázs!” Mi is felmentünk, leültünk a helyünkre, ő meg beköltözött a mögöttünk lévő sorba a többi ismerős közé. Kifestették és elővette a dudáját, ami a meccs alatt végül a medencében landolt (mérgében bedobta) és úgy kellett visszakérnie. :) Már nagyon sok a magyar itt.. mind a szállónkban, mind pedig Kranjban és Ljubljanában! Végigszurkoltuk a meccset, amit a lányok meg is nyertek az oroszok ellen többször is a szívbajt hozva ránk (lásd Balázs reakcióját), mert elmentek 2-vel, majd hagyták, hogy az oroszok átvegyék a vezetést, nem kis bírói támogatással, majd újra elmentek, megint magukra engedték az oroszokat, de végül megnyerték 11-6-os kiállítási arány ellenére. Meccs alatt megérkezett Ancsa Vikivel (persze a figyelem egyből elterelődött egy időre a meccsről), Dominikával és még néhány emberrel, így bővült a szurkolótábor. Ma Sipi és Benkő Timi nem játszott. Sipi és Dominika nagyon örült nekünk és megbeszéltem Dominikával, hogy együtt megyünk vissza Kranjba, mert ők nem tudják az utat a fiúkhoz. A meccs után szóltam, hogy mi még úszunk egyet, így van idejük még beszélgetni, gratulálni...stb. Végül csak én úsztam még egyet, mert Porka inkább átöltözött, ha már egyszer megszáradt. Dominikáék szóltak, hogy ők mégsem velünk jönnek. Amikor jöttek a lányok, én is kijöttem a vízből, gratuláltam nekik és Tóth Andi megköszönte, hogy itt voltunk (ő kérte hétfőn?, hogy menjünk a következő meccsükre is), ahogy Rita is. :) Felkaptam magamra a pólóm és a derekamra tekert törölközővel elindultunk kifelé. Belebotlottunk Dominikáékban ismét és mondták, hogy ha most indulunk és egyből oda, akkor mégiscsak jönnének. Megegyeztünk, el is indultunk, de az első kanyarban elvesztettük őket, csak Valkay papáék jöttek mögöttünk, de ők is azt hitték, hogy eltévedtünk és mentek tovább a maguk útján...nem is találkoztunk velük azóta! Ancsáék viszont odaértek épségben-egészségben és mikor szóltam, hogy evvel ránk a szívbajt hozták, akkor megnyugtattak, hogy direkt nem utánunk jöttek... Az uszoda előtti bárban megtaláltam Némót és TZS-t, Dudi bát a pénztárnál, benn pedig Novák Feri bácsit, Kokót, Bodnár Zsigát és Tóth Imrét. Előttük ült Dominika és Ancsa Vikivel. Miután az oroszok győztek, Némóék csatlkoztak hozzánk, bevonultak a fiúk. Meglehetősen megnőtt a magyar szurkolótábor, míg a spanyol nem sokat változott... Jesus továbbra is csak a lelátóról szurkolt (a második félidőben közvetlenül előttünk a 2 hatalmas magyar zászló előtt) és idegeskedett rendesen.

A fiúk bevonulásnál még picit idegesnek tűntek, de a vízben már önfeledt nevetést láthattunk. Rollan kedélyesen elbeszélgetett a parton szintén jelenleg csak szukolói feladatokat ellátó (megjegyzem, némán) Kiss Csabival. Ekkor mosolygott utoljára! Bemelegítettek és a csatakiálltás után elkezdődött a meccs. Jól kezdtünk és nem is engedtük a spanyoloknak egy percre sem, hogy bármi nemű reményt tápláljanak a továbbjutással kapcsolatban. A 10-2-es végeredmény is ezt mutatja. A második félidőben Jesusék átköltöztek elénk és ugyan láthatóan nem az idegesítette őket, hogy nem tudnak leülni az elős sorba, mert azt takarja a 2 magyar zászló, azért néha rá-rá pillantott.... Porka a 3. negyed végén fogta magát és kért tőle autógrammot, majd teljes nyugalommal visszaköltözött mellém! :))))

A meccset megnyertük, a fiúk boldogok voltak (még Barni is mosolygott).  Gratuláltam Gólyának, mint az egyetlen 100 %-os teljesítményt nyújtó játékosnak, de nem vette jónéven...Mi kisétáltunk hozzájuk hátra. Közben összefutottunk Buci bácsival, akitől kérdeztem, hogy vajon megverjük az oroszokat? De az igazi kérdés, hogy mennyivel. Mire kérdezte, hogy milyen sportágban. Azt hittem, viccel, de kiderült, hogy hülye vagyok (na nem nekem volt meglepetés), mert összekevertem...mi a horvát-szlovák meccs győztesével játszunk (a horvátok nyertek végül)...Beálltam a szélbe, míg Porka megkérdezte Gergőt (Katonás), hogy „Odaadhatod a sapidat az Eb után?” „Mmmm... Nem tudom!” „És, ha nincs már szükség rá, akkor odaadod?” „Mmmm...Igen!” :))) Szóval megkapta az ígéretet, ahogy én is Tibitől még az elején! :) Ez után a szélben állva vártunk tovább! Gólyát kérdeztük, hogy nem akar jönni szelelni? A válasz: „Nem örülnétek ti annak!” Megmagyaráztam a benti kijelentésem, mire közölte, hogy nagyon kedves tőlem, amire mondtuk, hogy nem volt túl meggyőző. Sebaj, megtalálta Dominikát, majd ő megvígasztalja. Jött Papesz, de ő leragadt út közben, majd jött Barni és Kiss Csaba mindketten kedvesen odaköszöntek. Őket Ádi követte, akitől Teddy kérte el a sapiját (én akarom a másik 14-es sapit! :))), na meg a 12-est, 9-est...:))))), aki szintén odaígérte. Aztán jött Rajmi, kiderült, hogy a cukorról nem is tud semmit (de az én Komis cetlim megtalálta), aztán rémlett neki, hogy menet közben vmi fehér elhúzott a szélvédő előtt. Mesélte, hogy voltak kedd este (előtte megkérdezte tőlem, hogy mikor volt a szünnapjuk!!) Bledben, nagyon szép helyen lakunk. Voltak a várban is, nagyon tetszett nekik és ő is látott hatalmas halakat. Beszéltünk a csajok meccséről (pár szót), lehet, hogy szombaton kijönnek a döntőre. Odaadtam a kérdéseket, kérdezte, hogy Szamiéi benne vannak-e! Kitaláltam, hogy olvasta a honlapot. :) Kérdezte, hogy elég-e, ha holnapra megválszolja, mondtam, hogy nekem elég otthon is, addig úgyse kerül fel és ekkor meséltem el Juret és hogy nem értenek hozzá... Megkérdeztem, hogy megvannak-e még az érmeim („már hogyne lennének?”), merthogy a döntő után visszakérném, mindkét vizsgámon megbuktam. Erre a gonosz közölte, hogy hát tanulni kell! Nem pedig meccsekre járni! Mire közöltem, hogy tanultam is, nem is volt meccs, de így lesz bár ő hiányolna, ha tényleg nem mennék ki. Azt is mondtam, hogy mindent tudtam...mire mondta, hogy csak a tanár nem azt kérdezte biztos, amit leadott...ezt ő is ismeri (tudom, már mesélte)! Közben Fácán körözött a tőlünk 25 méterre lévő autójuk körül és ezt Rajmi észrevette, meg is nyomta a nyitógombot. Fácán meg látta, hogy pittyeg is, villog is az autó, felemelte e mutatóujját, hogy köszi, akkor nem jön a kulcsért! :) Mi beszélgettünk tovább, közben pedig gyülekeztek a többiek, Madi és Csuvi (mindketten remek formában játszottak). Szecska (szintén) ott körözött körülöttünk... Kását láttam elmenni. Majd mondta Rajmi, hogy ők mennek... elköszöntünk. Leültem a az útpadkára és kérdeztem, hol van Geri, mert vele még beszélnem kéne, hát persze, hogy Vikizett, így maradtam a fenekemen. Jól tettem! Jött Ati, akinek (úgy ültömben) odaszóltam kissé gyermeki hangon, hogy „hoztam neki csokit” (kis hatásszünet után, mikor láttam, hogy érdekli a dolog) folytattam: „csak elolvadt!” Erre vigyorgott 1 nagyot és a „nem baj, köszönöm”-jére azért biztosítottam, hogy majd holnap hozok újat. :))))) Aztán a lányok szóltak (ők szemmel tartanak ám mindenkit és Teddy nélkül páldául sokkal nehezebb napjaink lennének), hogy Geri közeleg Vikistül. Felálltunk és elindultunk feléjük. Közbeb meg kellett állnunk, mert Zoli bácsiék épp indultak és nem akartuk, hogy elüssenek minket. Ablakok lehúzva, Zoli bácsi megnézett minket, Kása is és miután a szemébe néztem és elkönyveltem, hogy most is átnézünk majd egymáson, egyszercsak megszólalt, hogy „sziasztok!” Mi visszaköszöntünk, majd megkétdeztem a lányokat, hogy jól hallottam és láttam-e. Biztosítottak, hogy igen. Továbbmentünk Geriékhez, mivel körbevették őket (Buci bá, Ancsa.....), így a résen átszólva, suttogva mondtam Gerinek, hogy beszéltem Gabival, aki azt üzeni, hogy játszanak 1 hangyafaszányival jobban...azt hiszem, ez sikerült is. Ezen jót nevetett! Elköszöntünk tőlük és mentünk... Ekkor még egyszer belebotlottunk Rajmiékba, akik még ott álltak a helyükön a többi utast várva...mondtam Rajminak, hogy sietnünk kell, 2 percünk van, hogy hazaérjünk, mert az uszodánk 8-kor bezár. Kissé értetlenkdő fejet vágott, de azátn leesett neki és csak mosolygott, na meg ismét elköszönt a rohanó csapatunktól. A lépcső alján a mobilozó Tibibe boltottunk (rá is vártak Rajmiék), aki már kedvesen köszönt nekünk, mi is neki. :) Elmentünk az autóhoz, haza...Szilviék megpróbáltak meggyőzni, hogy Kása igenis normális.... Porkát meg faggatták, hogy mit kap Jesusom vacsorára, mert hát elég nagy a pocija, nem is edz és még veszített is a csapata. :)))) Na, meg Teddynek végre ismét jókedve van! Nem azért, mert Barni mosolyog, mert Ádi végre tényleg kedves és közvetlenebb, mint máskor, nem is azért, mert megkapja a sapiját és nem is azért, mert Kása rákköszönt...csak egyszerűen azért, mert NYERTÜNK! :)))) Benn vagyunk az első négyben (a lányok a döntőben és fel fogjuk ajánlani Rajmiéknak, hogy mutatjuk az utat szombaton....), holnap jönnek a horvátok és reményeink szerint vasárnap a jugók ismét....”Felnégyelni!” Ez már ma is ment, de aznap biztos, hogy folyamatos lesz Barni részére ez a bekiabálás” :) (Rajmi ezen jót nevetett egyébként) A VB-vel gondok vannak, de előbb-utóbb megoldódik.... Ugye még mindig „A remény hal meg utoljára!”

2003.06.13. Nyolcadik nap:

Hát a remény hal meg utoljára...ez a mai nap egészére igaz! De ne rohanjunk teljesen előre!

6.35-kor érkezett 1 SMSem, de nem akartam felébredni rá, hisz még hajnal volt! Aztán jött mégegy...és mégegy! Na, erre már felkeltem, hisz ez vagy azt jelenti, hogy baj van vagy azt, hogy baj van! Engem nem szoktak csak úgy hívni, zavarni hajnalban, hiszen mindenki tudja, hogy be vagyok kapcsolva mindig. Tehát megnéztem, amire persze a lányok is felébredtek és velem együtt káromkodtak! 1-2 körül feküdtünk és Miki írta, hogy megy munkába, nem tudja, mit csinálunk, de ők majd jönnek vonattal Imrekkel....stb! Tehát semmi életbevágó! Hajnali fél 7-kor, 5 óra alvás után!!! Meg akatuk ölni (ez az érzés maradt egész nap), de csak annyit írtam, hogy álljon le (még nem az utolsó üzi volt), aludnánk, majd az éjjel! Az ébresztő szólt fél 8-kor, de csak ¾ órával később voltunk képesek felkellni. Mint kiderült Teddy Miki SMSe után csak forgolódott, képtelen volt aludni és ez egész nap meg is látszott rajta. Összeszedtük magunkat, lementünk reggelizni! Ott összefutottunk Novák Feri bácsival és unokájával, Tóth Imrével és fiával majd Kokó és fia érkezett meg. Őket követte Buci bácsi és Eszter, a főtitkár úr.... Reggeli után elmentünk egy negyed órát netezni, majd feljöttünk összepakolni a kirándulásra. Írtam Rajminak SMSt, hogy ha nem tudnák, hová kell menni holnap a lányoknak szurkolni, akkor mi vállaljuk a túravezető szerepét. Elindultunk a várba. Hihetetlen meleg volt, de ettől függetlenül úsztunk volna az izzadságban attól az emelkedőtől és úttól, amit választottunk. Csak felértünk, leültünk pihegni, majd be a várba, de mivel nem akartunk 800SITet kiadni, így felmásztam a falra és onnan csináltam képeket, majd Teddy felfedezett egy útvonalat, ami még kivezetett 1 kisebb meredélyre és onnan is csináltunk. Lesétáltunk, lementünk a partra, ahol összefutottunk Tóth Imivel és a gyerekekkel. A szállodába visszérve elhúztuk a csíkot Porkával úszni. Nagyon kellett az a hideg, na meg az a remek kis víz, amit ott az előtérben lehet inni. :) Teddy maradt a szobában tanulni! Úszás után feljöttünk és elaludtunk. Miután felébredtünk, elmentünk bevásárolni a boltba. Visszafelé összetalálkoztunk Kokóékkal, akik információs irodának nevezve minket, megkérdezték, hol találják az olasz pizzeriát. Szerencsére Porkának beugrott, hogy merre látta, így mondtuk, hogy át a parkon és a bevásárlóközpontban...Kokó mondta, hogy ők inkább így egyenesen torony iránt mennek, hogy ne tévedjenek el. Mondtuk, hogy az is jó, de jóval hosszabb. A szobában megfestettük a zászlókat, majd fél 6-kor lementem netezni egy rövidet, ahol aztán Kokóék rámtaláltak és Kokó kérdezte, hogy „rácuppantunk a drukkerkocsmára?” Én úgy értettem, hogy ráccuppanhatunk a drukkerkocsmára? Mivel már csak 4 perc volt és én végülis végeztem, így mondtam, hogy igen, csak még gondjaim vannak a Vbvel. Végül megbeszéltük, hogy mi a probléma. Ők meg kiköltöztek, mondván, hogy ott jobb idő van. Ez tény, mert nagy zuhé volt ma. Pár perccel később mind a 4 lány megérkezett és elindultunk. A bejárat előtt ücsörgő Feri bácsiék csodálkoztak, hová tartunk ilyen korán, mire mondtuk, hogy az jugó-oroszt is látni akarjuk (mondták, hogy ők is, de még korán van), mondtam, hogy igen, de a szokásos helyünket szeretnénk. Elköszöntünk és mentünk is. Időben ott voltunk, a szokott helyre tudtunk ülni, mire megjöttek az orosz és főleg jugó szurkolók. Mire Feri bácsiék megjöttek, ott már csak az általunk foglalt helyek voltak (ők amúgy sem oda akartak ülni), amit Feri bácsi mosolyogva konstatált, hogy „megvan a jó hely”. Gyűltek a magyarok is 1 csoportba. Végignéztük a jugó-orosz meccset és megállapítottuk, hogy hiába csaltak a bírók az oroszok felé, ők képtelenek voltak élni a lehetőséggel, így a jugók megérdemelték ezt a győzelmet (11-6?). Rengeteg horvát szurkoló érkezett, beálltak elénk is és nem is akartak távozni, így kénytelenek voltunk állni, hogy lássunk és a zászló is látszódjon. Ősszegyűltek a magyarok is, jöttek enyhén ittas szentesiek is, de a lényeg az volt, hogy együtt és hangosak legyünk. Bejöttek a fiúk és nagyon igyekeztünk elnyomni a horvátokat. A meccs elején még egész rendesen fütyültek a bírók, míg el nem kezdtünk meglépni...ezután hirtelen nem látták, hogy a mieinket verik (víz fölötti pofonok, ütések) és őket állították ki még így is, míg a másik oldalon mindenért kiállítást ítéltek! Ettől függetlenül tartották magukat a fiúk elég sokáig. Hihetetlen mennyit és hogy dolgoztak. Szecska megint zseniálisan védett. Fácán, Papesz, Kása, Rajmi, Barni, Geri, Tibi, Csuvi, Ati rengeteg hajtottak és viselték a verést. Szerencsére nem mentek bele. Agyonhajtották magukat és a meglátásunk szerint (ugyan ez enyhe vigasz) egyáltalán nem rajtuk múlt!!! A horvát szurkolók néha beszálltak a Ria, ria HUNGARIAba és elég barátságosak próbáltak lenni, de azt nem tudjuk nekik elfelejteni, hogy nem voltak képesek elmenni előlünk. Tehát „némi” bírói segítséggel nyertek a horvátok 10-9-re hatalmas harcban. A magyar csapat lehervadt, mi hátramentünk megvárni őket.

Leültünk a padkára és csendben ill. dühöngve, mérgelődve, aztán erőltetett vidámsággal vártuk a fiúkat. Fácán bukkant fel iszonyú gyászos hangulatban... köszöntünk neki, amire nem volt válasz, így odaszóltam neki, hogy: „Egyben vagy?” Erre sem akaródzott válasz jönni, majd fél perc után mégiscsak: „Mindenki..” Nekem ez nagyon-nagyon sokat jelentett, hiszen ismerem Petit annyira, hogy ezt nagyra értékeljem. Elment cigizni... Jött Tibi, integettünk neki, köszönt. Majd Gólyának is, aztán Porka észrevette az autóknál Dénest. Felálltunk és odamentünk hozzá. Nekem úgy tűnt, hogy meglép, ha...így szóltam neki és mondtam, hogy tudjuk, hogy nem a legalkalmasabb pillanat, de nem tehetünk róla, hogy holnap van a szülinapja...erre egyszercsak elmosolyodott és megköszönte. Porka elővette és odaadta a szivart. Dénes lenyomott mindkettőnknek 2 puszit, én mégegyszer elmondtam, hogy nagyon boldog szülinapot holnapra (Teddy találta ki, hogy a holnap már legyen boldog). Megnézte a szivart, örült neki. Mondtuk, hogy váljék egészségére és eljöttünk. Miután visszaültünk a padkára, jött Csabi, akinek Dénes szólt, hogy mindenkinek mondja meg, hogy jöjjenek azonnal és induljanak haza, késő van (negyed 12). Megjött Rajmi. Odamentünk hozzá, Porka odaadta neki a délután vett sípos cukrot és mondta, hogy: nem tudja, megédesítheti a mai napot, de megpróbálja. Én a Barniról készült marhajó képet adtam oda neki avval, hogy most biztosan nem értékelné Barni, így legyen olyan jó és adja majd oda neki. Megnézve még ő is mosolygott rajta (mi egész nap azt használtuk vidítónak). Aztán mivel már mentek volna, így megkérdeztem, hogy mi lesz holnap, tudják-e az utat a lányokhoz, Mondta, hogy délelőtt még van edzésük, valószínűleg mennek a lányok meccsére, nem tudják, hová kell, menni, de még azt sem, hogy kellünk-e vezetőnek. Rajmi mondta, hogy megvan neki a számom, fel tud hívni, ha kiderül vmi. Ebben megegyezve mi is, ők is elindultunk. Utunk Barniék mellett vezetett el, odaköszöntünk, jóéjt kívántunk, ők visszaköszöntek, szintén jóéjt kívántak, de nem voltak persze megvígasztalódva. Miután felértünk a lépcsőn, elkezdtem halkan mondogatni, hogy „felnégyelni!”, mire Teddy kitalálta, hogy ordítsunk ketten...így hát hatalmas „Felnégyelni!” rengette meg az uszodát, amit valószínűleg még Barniék is hallottak, sőt a másodikat is. Ez után vmivel jobb kedvünk lett kettőnknek és bárkit megvertünk volna, aki kekeckedik velünk. Szilvi SMSére válaszoltam, majd mikor felhívott, demonstrálandó a hangulatunk, kapott Teddytől és tőlem még egy lakótelep rengető „Felnégyelni!”-t, amit aztán megmagyaráztunk. Hazaérve átvettem a képeket, selejteztünk...nem sok van, mert egyrészt látni sem lehetett, másrészt meg szurkolni kellett. És persze leültem megírni ezt a storyt. Remélem, holnap hív Rajmi és velünk jönnek szurkolni!!! Nagyon remélem! És ugye a „remény hal meg utoljára!”Nincs itt a világ vége még! :)))))

2003.06.14 Kilencedik nap:

Hát az utolsó előtti napra virradt ma reggel bár ez szerintem még egyikőnkben sem fogalmazódott még meg így. Mi csak azt tartjuk szem előtt, hogy mikor döntőzünk, hol és kivel, az még nem hogy holnap el kell hagyni a szállodát, ahol azért nagyon jól éreztük magunkat, pláne miután Kriszti kitépte nekünk az ablakot és lett levegő. :)

Szokás szerint fél 8-kor keltünk, lementünk reggelizni, ahol a szokásoknak megfelelően találkoztunk a később érkező Buci bácsival és Eszterrel, majd Vigh Tündével és barátnőjével is. Reggeli után elmentünk vásárolgatni, mert Porka szeretett volna egy tányért venni, amire a bledi tó szigetén álló templom van ráfestve. Tényleg nagyon szép. Kinéztünk Teddyvel 1-1 szülinapos lapot is, amiért még vissza kell mennünk. Visszatérve (és a melegtől megizzadva) lementünk Porkával úszni, míg Teddy nagyon szorgalmas lévén leült tanulni. Porka nagy Gergő szurkoló lett...nem tett neki jót, hogy Gergő (Katonás) ennyire jófej és kedves velünk! :)))) Vmiért a 2-es szekrény kulcsát választotta az öltözőben is...:) Én nem találtam 12-est, 9-est, se 6-ost, úgyhogy maradtam a 13-asnál. Most megszáradunk, tanulunk, Porka lehet, hogy alszik egy kicsit, aztán megfestem Teddynek a zászlóját. Mi Porkával még valószínűleg úszunk a lányoknál, így lemosná a festéket. Szeretnénk ott kérni olyan vízzálló alkoholos filcet a rokonságtól,amivel a lányok is meg vannak festve, attól úszhatnánk nyugodtan. Most még csak 12.10 van, így ráérünk... azért őszintén szólva egyre jobban hegyezem a fülem, hátha megszólal a telcsi és Rajmi keres. Persze vannak kétségeink, hiszen ők mégiscsak nagy és erős férfiak, már miért szorulnának egy (pláne 5) nő irányítására, ráadásul szerintem Buci bácsiék a kranji uszodába indultak, nem a ljubljanaiba és akkor elképzelhető, hogy a fiúknak is velük „kell” menni. Na, megyek tanulni.... csütörtökön vizsga!

A tanulás megvolt... mondjuk szokás szerint el is aludtam a kivitelen, de azért nagyrészt sikerült tanulni. Utána lassan készülődtünk az induláshoz, megfestettem Teddy zászlóját és végül elindultunk lefelé. Némóékat (tanulás-alvás közben érkezett az SMS, hogy jönnének velünk, mert nem tudják az utat) már a folyosó végén láttuk megérkezni. Leérve szóltunk nekik, hozzájuk csatlakozott Vigh Tünde és barátnője is. Kicsivel később megérkeztek Krisztiék is és elindultunk. Először a bledi boltba, ahol Teddy kipattant a 2 képeslapért, majd vissza, utána megálltunk tankolni, majd Kranjban a Sparban. Bevásároltunk, addig elugrott TZS jegyekért a döntőre, majd tökéletes időzítéssel (pontban 4-kor) elindultunk Ljubljanába. 30 perc alatt odaértünk és helyet alig találtunk! Hirtelen nagyon sok embert érdekelt a lányok meccse. Leültünk a magyar szurkolótáborba és amikor a lányok bevonultak, megindult a hatalmas szurkolás. Rajmiék persze sehol, de hát akkor nem ez foglalkoztatott minket elsősorban, hanem a „remek” bíráskodás. Ők küzdöttek, hajtottak, jók voltak... rengeteg képet csináltam. Megérkezett a fiúk egyik autója (Geri, Gólya, Barni, Kása, Zoli bácsi) majd Kokóék is befutottak. Ancsa, Dominika és Viki is megérkeztek. A hangos szu