| Interjúk : NS interjúja Horváth Patríciával |
NS interjúja Horváth Patríciával
2005.06.16. 13:34
Sohasem baj győzni. Petrovics Mátyás, a magyar női válogatott edzője mondta ezt, miután a csapat - maga mögé utasítva az olimpiai bajnok olaszokat és az athéni ötödik oroszokat - megnyerte a barcelonai nemzetközi tornát. Arra utalt, hogy bár ezen a nyáron a világbajnokság a legfontosabb, mindenképpen lélekerősítőként hat a nagy előadást megelőző próba sikerélménye.
Hogy minden ilyen szépen alakuljon a katalán fővárosban, sokat tett Horváth Patrícia, akit a viadal legjobb kapusának választottak. Az elmúlt években sohasem volt biztos a helye a válogatottban, az olimpiai keretbe például nem ő, hanem Tóth II Andrea került az első számú hálóőr, Sós Ildikó váltótársaként.
 |
|
|
Horváth Patrícia
Született: 1977. december 7., Miskolc
Magassága/testsúlya: 183 cm/74 kg
Posztja: kapus (jobbkezes)
Korábbi klubja: Vasas
Jelenlegi klubja: Domino-BHSE-Polo
Legjobb eredményei: vb-5. (2003); Világkupa-gyôztes (2002); Magyar Kupa-gyôztes (2005) |
| |
|
| | - Mintha felszabadult volna, amióta Sós Ildikó az anyaságot választotta a vízilabda helyett, és nem kell izgulni a soros kerethirdetéskor.
- Örülök, hogy jól ment a bajnokságban és most a válogatottban is, de nem gondolom, hogy ennek az az oka, hogy biztosabbá vált a helyem a válogatottban - mondta a Domino portása. - Most is ugyanúgy bizonyítanom kell nekem is, Andinak is, mégpedig azt, hogy számíthatnak ránk a többiek. Vagyis amióta Manó (Sós Ildikó - a szerk.) nincs, nagyobb a felelősségünk, biztonságot kell adnunk, és szeretnénk megfelelni ennek az igénynek. De visszatérve a kérdésre: nem tagadom, mintha nyugodtabb lennék, mintha beértem volna, jobban tudok előre gondolkodni a vízben, jobban koncentrálok. Fizikai értelemben eddig sem volt gond.
- Hogy viselte, amikor kiderült, nem ön utazik Athénba?
- Egy ilyen pillanat sohasem esik jól az embernek, de már nagyon távolinak tűnik számomra. A döntés után is a lányokkal maradtam, amíg lehetett, és az olimpián is nagyon-nagyon szurkoltam nekik.
- Milyen volt Barcelonában?
- Jó hangulatban, jókat edzettünk, s bár megnyertük a tornát, tudjuk: felkészülési viadal volt, nem pedig végcél. Úgy tűnik, akiben görcsöt termelt az athéni hatodik hely, már túltette magát rajta, és előre tekintünk.
- Említette, hogy beérőben van. Mondhatnánk, hogy huszonnyolc felé már ideje, ugyanakkor tudjuk, későn kezdte a pólót. Mikor is?
- Húszévesen, de csak 1998-ban lettem igazolt játékos a Vasasnál. Korábban a Soproni Postásban kosárlabdáztam, majd egy évig az OSC-ben. A bal térdemmel azonban mindig gondok akadtak, műtötték is, s mi-után így nem voltam igazán sikeres, befejeztem. Alsóbb osztályban nem akartam játszani, és amikor másik sportágat választottam, az volt a szempontom, hogy maradjon a labda. Így lettem vízilabdázó. Az edzőm, Pálinkás Tamás pedig azt mondta, hosszú a karom, próbáljam ki a kapusposztot. Ôszintén szólva, egyáltalán nem gondoltam, hogy válogatott szintre jutok, mezőnyjátékosként minden bizonnyal nem is sikerült volna.
- Nemcsak a sportban, a tanulásban is nagy tettekre képes. Miközben szépen kinőtte magát vízilabdázóként, elvégezte az orvosi egyetemet is. Mivel foglalkozik, doktor nő?
- A PHD-fokozat megszerzésén dolgozom, vagyis nem kezdtem el a klinikai munkát. A témavezetőm Pavlik Gábor, a férfiválogatott orvosa, a témám pedig a sport és a vérnyomás kapcsolata kardiológiai szempontból és a szívultrahangos mérések.
- A júliusi montreali világbajnokság kevéssé alkalmas a vérnyomás csökkentésére, a végén viszont akár örülhetünk is. Mivel lenne elégedett?
- Nehéz kérdés, hiszen több csapat - így az orosz és az olasz - is átalakult, ugyanakkor nem tudok semmit a kanadaiakról és az amerikaiakról. Most azt mondom, jussunk a négy közé, ennek érdekében igyekszem a magam feladatát csaknem tökéletesen megoldani.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
