Az öröm pillanatai, a könnyek és mosolyok országa. Fodor Rajmund, Madaras Norbert és Kásás Tamás emlékeznek a mérkőzésre, amely most az örökkévalóságé.

- Mikor fogod elhinni? - Fogalmam nincs. Ez, amit ma csináltunk, egy évszázadban egy ilyen mérkőzés létezik csak – mondja az örömittas Fodor Rajmund. A győztes csapat Fotó: Harsányi Péter (MOB) - A szerbek ellen föl lehet állni először három, majd kétgólos hátrányból? - És rendes játékidőben nyerni a világ második legjobb csapata ellen. Nem találok szavakat. Hihetetlen, amit most csináltunk. - Kicsit könnyes is a szemed. - Nem. A hangom egy kicsit férfiasabb lett a rengeteg ordibálástól. Alig három perce, hogy kétszeres olimpiai bajnok vagyok. - Gratulálok, olimpiai bajnok lettél. - Nagyon szépen köszönöm. Sok mindent nem tudok mondani. Hihetetlen volt – veszi át a szót Madaras Norbert. - Négy éve is végigcsináltad az olimpiai felkészülést, nagyon fiatal voltál, nem kerültél be a csapatba. Akkor hitted volna, hogy négy évvel később te is aranyérmet kapsz? - Nagyon-nagyon bíztam benne, de kétszer egymás után nyerni, az ritkaság számba megy. - Mire gondoltatok, vagy miben hittetek akkor, amikor kétgólos hátrányban voltatok? - Mondhatjuk, hogy magunkban. - Magatokban hittetek és győztetek is. - Igen. - Tamás, nyugodtan mondhatom, a mérkőzésnek és ennek az olimpiának is az egyik hőse vagy. - Teljesen mellékes – kezdi Kásás Tamás. – Annyira örülök ennek a győzelemnek, annyira hihetetlen, hogy még a duda pillanatában sem hittem el, hogy tényleg sikerült. Egy ilyen vesztes állapotból, egy ilyen nagyon erős csapat ellen följönni, és a végén tényleg csak szívvel, lélekkel megnyerni. Olyan hihetetlenül fáradtak voltunk, hogy azt elmondani nem lehet. Ez a torna borzasztóan hosszú és nehéz volt, a legvégén az utolsó tartalékaink vezettek minket győzelemre. - Talán a harmadik negyedben volt egy holtpontod, és utána az egyik emberelőnynél leperdült a kezedről a labda, de utána bedobtad. Hogyan sikerült ? - Fogalmam sincs. Egyszerűen nem akartunk kikapni, bár nagyon úgy állt a szénánk, hogy benne volt a vereség a pakliban, nagyon keményen. - Tamás, egy ilyen talpraállásra csak a mi válogatottunk képes. - Ebben lehet, hogy van valami. - Kétszeres olimpiai bajnok vagy, akárcsak sokan a csapatból. Meddig lehet ezt a csúcsformát tartani? Gondoltok erre egyáltalán ilyenkor, vagy csak az öröm pillanatai ezek? - Nem gondolunk a jövőre, hanem arra, hogy kétszeres olimpiai bajnokok vagyunk. Arra gondolunk, hogy van itt három ember, akik az első olimpiájukat nyerték, nekik is nagyon örülünk. Gergely István: Nagyot fordult velem a világ - Veled négy év alatt nagyon nagyot fordult a világ. - Igazából egy év alatt sokat fordult, mert sikerült megnyerni a világbajnokságot, az EuroLigát, a Világligát és most szerencsére az olimpiát is - így Gergely István cserekapus. - Nyugodtan mondhatom, hogy most már a világ legjobbjai közé tartozol. - Dolgozunk rajta, hogy igazából oda tartozzunk. Most pillanatnyilag a világ legjobbjai vagyunk, bízunk benne, hogy ez még így marad egy darabig. - A szíved egy kicsit nem fáj, hogy Széchy Zoli mögött a második számú kapus voltál? - Nem. Úgy érzem, mindent megtettem, ami lehetőséget kaptam, azzal éltem. Nemcsak az számít, aki a vízben van. Természetesen, akik bent vannak, azok mindig fontosabbak, de én úgy érzem, mindent megtettem, bármilyen poszton is. Bármilyen dolgot is kaptam, elvégeztem a munkámat ugyanúgy, mint a többiek, ezért nem bánt. Szívesen védtem volna egy kicsit többet, de ez már a múlté. Olimpiai bajnokok lettünk, és így jó, ahogy van. - Lopva figyeltelek a mérkőzésen, és láttam, hogy együtt éltél Széchy Zolival. - Természetesen. Két kapus, mégiscsak egy csapat vagyunk, kicsit különállók a többitől, s természetesen neki is drukkolok külön. Széchy Zoltán: Magunkból merítettünk erőt - Amikor három góllal vezettek a szerbek, majd a vége előtt kettővel, akkor hittetek abban, hogy megfordítjátok a mérkőzést? Honnan merítettetek erőt? - Magunkból – kezdi Széchy Zoltán –, abból, amit ezen a nyáron csináltunk, hiszen számtalan ilyen helyzetből fölálltunk, számtalan lehetetlen helyzetet, plusz két-három gólos hátrányt két-három perc alatt ledolgoztunk, lenulláztunk. Ez adott nekünk erőt. - Megijedtetek? Volt olyan pont, amikor az ijedtség lett úrrá rajtatok? - Nem tudom, hogy mi volt ez, ijedtség vagy bénultság, vagy minek köszönhető egyáltalán, de picit kaotikusan mozogtunk. S akkor, amikor hirtelen mindenki lehiggadt, és mindenki kellő tűzzel pörgött, akkor nyertünk. - Láttalak már benneteket sokkal jobban játszani, mint ezen az olimpián, de ennél fegyelmezettebben soha. - Elég sok butaságot csináltunk, amit tekinthetünk fegyelmezetlenségnek is, de az olimpia előző meccsei alapján, a hét meccs alapján megérdemelten nyertünk. - Nagyon rövid idő óta vagy kétszeres olimpiai bajnok. De hát most már a magyar vízilabdasport legsikeresebbjei között vagy. Ez megfordult a fejedben ebben az utóbbi pár percben? - Nem, ez még nem. - A dobogón mire gondoltatok, amikor ott álltatok együtt? - De jó, végre megcsináltuk. Ezért dolgoztunk az elmúlt négy évben.